A kezdő áhítatot Török István nyugalmazott lelkipásztor-vallástanár tartotta, felidézve az evangéliumból a „ki a nagyobb" kérdésre adott jézusi választ: „ha olyanok nem lesztek, mint ez a kisgyermek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába".
Csomós József püspök köszöntésében és bevezetőjében a résztvevők elé tárta saját személyes élményeit és indíttatásait, hogy miért fontos, szükséges és lehetséges a roma származású felebarátaink közt végzett munka.
Ezután megismerhették a résztvevők az egyházkerületi cigánymisszió rendszerét, alapelveit - már amennyi negyed órában összefoglalható a mára már sok településen folyó munkából. Sohajda Levente, Göncruszka-Hejce-Vilmány körzetének lelkipásztora arról számolt be, hogyan lehetséges egy gyülekezeti körzetben fölvállalni ezt a munkát. Egy képet is vetített, mely összefoglalja, jellemzi ezt a tevékenységet. A képen egy kis gyülekezeti szoba látható, itt-ott málló falakkal, a padlón szőnyeg, azon ül 15-20 gyermek, a falhoz támasztva egy gitár. Lehetséges ugyanis szerény körülmények közt, szerény anyagi lehetőségekkel is dolgozni, hiszen a beszélgetés, játék, éneklés, közös sporttevékenység nem igényel a gyülekezetet megterhelő hatalmas anyagi áldozatot. Mára már Sohajdáné Samu Zsuzsa több mint 200 hittanos gyermekkel foglalkozik az iskolában, és szakemberek bevonásával 4 csoportban 60 gyermek számára tart iskolán kívüli oktató, fejlesztő foglalkozásokat.
Az előadások után megtekinthettük a cigánymisszió egyik nyári táborában készült kisfilmet, melyet Rácsok András készített. A film által nem csupán tényeket, adatokat ismerhettek meg a konzultáció résztvevői, de megérezhettek valamit a munka hangulatából is.
A szünet után „A missziói munka a munkatársak szemével" című blokk következett, melyben meghallgathattuk Éles Ilona tarcali fejlesztőpedagógus beszámolóját egyrészt a tarcalon folyó munkáról, másrészt arról, hogy személyes részvétele által hogyan kapcsolódik össze a tarcali és vilmányi program. Lovász Róbertné vilmányi pedagógus megdöbbentő grafikonokat, és képeket vetített számunkra, bemutatva a vilmányi helyzetet - amely túlmutat önmagán -, és az iskola küzdelmét, próbálkozásait. Lukács Györgyné fonyi gyülekezeti tag, aki nyaranként segíti munkánkat, szubjektív tükröt tartott a program elé, amelyért nagyon hálásak voltunk (vagyunk).
A munkatársak beszámolói után Rácsok Balázs, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet miskolci Családok Átmeneti Otthonának vezetője mutatta be a MÖSZ Olaszliszkán folyó programját, megosztva velünk örömeiket, sikereiket és nehézségeiket is, valamint beszámolva az együttműködési lehetőségekről. Lehet, és érdemes egyházközségeknek civil szervezetekkel együttműködni, hiszen együtt többet tehetünk a közös célok elérése érdekében.
A délutáni munka csoportokban folyt tovább. Önálló szemináriumi csoportot alkottak a debreceni teológusok, akik Gonda László tanár úr vezetésével vettek részt érdeklődve konzultációnkon. A többiek két munkacsoportban beszélgettek előre megfogalmazott kérdésekről, melyek a misszió alapelveit járták körül. Élénk beszélgetés folyt mindkét csoportban - az egyikben Török István és Örsi Anikó, a másikban Rácsok Balázs moderáló segítségével.
Barnóczki Anita