Igen nehéz utakon járat bennünket az Úr, de nem vagyunk szeretete, kegyelme és útmutatása nélkül. Az atyai nemzedék Istentől megáldott és megszentelt élete hihetetlenül gazdag, megerősítő üzenetekkel szolgál a fiak és az unokák nemzedékének. A 20. század második harmadának elején születtek, a háború alatt és után tanultak, és a harmadik harmadot küzdötték végig lelkészi szolgálatukban, és a „szél szembe fújt vala" (Mt 14,24b) és szembe fúj az ma is.

Kegyelettel emlékezünk lelkipásztorainkra:

Balla Lajos emődi lelkipásztorra,

Dr. Mészáros István Miskolc-avasi lelkipásztorra, püspök úrra,

Béres Balázs hejőpapi lelkipásztorra,

Pásztorné Tóth Gabriella lelkipásztornő testvérünkre, aki Vadnán szolgált,

Dr. Mészáros Istvánné Miskolc-avasi lelkipásztorra,

Soós Lajos sajókápolnai lelkipásztorra,

Kurucz József varbói lelkipásztorra,

és akiről most részletesebben szeretnék írni, Várady József 78 évet élt lelkipásztorra.

A Pittypalatty-völgyön három hónap alatt harmadszor telt meg egy-egy templom, az ott szolgált vagy éppen még ott szolgáló lelkipásztor temetése miatt. Így gyülekeztünk össze január 27-én vasárnap délután Kondóra, gyászistentiszteletre. Nemcsak összegyülekeztünk, hanem együtt is voltunk az Ige mellett, a ravatalok fölött állva.

Sajátos, egyedi szín volt ő a lelkészi közösségünkben. Egy kis gyülekezet hűséges gondviselője és építője mind külső, mind belsőképpen 46 éven át. 54 évi folyamatos lelkipásztori szolgálattal rendelkezett. 1930. május 14-én született Sajóvámoson, ahol édesapja a gyülekezet lelkipásztora volt, több mint 40 éven át. 1948-ban még a Református Lévayban érettségizik. Sárospatakon tanul a teológián, majd 1952 után Debrecenben, és itt szerzi meg lelkészi oklevelét 1956-ban. Dr. Gulyás Jolán doktornő személyében egy igen hűséges, őt mindenben támogató és őt - úgy amint volt - elfogadó feleséget kapott.

A fényképezéshez már diákkora óta volt érzéke, adottsága. Képeit az 1950-es évektől fogva ő maga dolgozta ki, és mind a mai napig élők azok a képek. A mindennapi élet dolgait, eseményeit fényképezi: gyülekezeteket, családokat, az eklézsia népét.

Az 1980-as évek elején érszűkületes lett a lába. Ezékiás királyhoz hasonlóan az Úrhoz kiáltott, és meghallgattatott az imádság, még a 15 évhez is adatott idő. Egy fogadalmat tesz az Úr előtt az ő szívében, hogy egyházáért, annak egész közösségéért „jó dolgot" (2Krón 34,2) cselekszik. Hálaadásból születik meg az első templomos könyv 1987-ben egyházmegyénk támogatásával. 20 év alatt 12 templomos könyv jelenik meg. Könyveihez neves szakemberek írnak előszókat. Rab Zsuzsa neki ír egy verset. Hatalmas mennyiségű képanyag, óriási történelmi dokumentációk, gyülekezetek, templomok, orgonák, harangok, parókiák, temetők történetéből, Tiszáninneni lelkipásztorok névsora a reformációtól fogva. Végigjárta temetőinket, lelkipásztorok sírjait kutatta fel, dokumentációkat tárt elénk. Kárpát-medencei református magyarságunk mintegy 3 ezerre becsülhető templomából több mint kettőezerben járt. Talán ő lehetett ma az a református lelkipásztor, aki a legtöbb templomot látta, megismerte, lefényképezte, történetüket összegyűjtötte.

Lefényképezte a gyülekezeteket, presbitériumokat. Könyvei tudományos könyvtárak, gyűjtemények polcain vannak. Megmutathatók, megnézhetők, kézbe adhatók. Könyveit eljuttatta szerte Európába és az Amerikai Egyesült Államokba is. Fontos, hogy mit mutatunk meg és fel magunkból, úgy fognak megismerni bennünket.

Wass Albert, amikor az USA-ban élt, nem értette, hogyan vélekedhetnek az amerikaiak olyan negatív módon a 20. századi Kárpát-medencei magyarság életéről. Amikor bement a Kongresszusi Könyvtárba, és erről a témáról keresett könyveket, csak az antanthatalmak által leírt és kiadott könyveket találta. Ebből tájékozódtak, mivel nem volt más. Ekkor Wass Albert megírta Erdély történetét a számunkra.

A Doktorok Kollégiuma Egyháztörténeti szekciójában dr. Csohány János professzor ismeri el munkáját, és az ő segítségével és tanácsainak felhasználásával tartja meg évi beszámolóit elvégzett munkájáról. E közösség nevében professzor úr objektív tények felidézésével és példaként állításával személyes, baráti hangvételű búcsúbeszédet mondott. Köszönjük.

2007. augusztus 27-én Tatán, Ráday Mihály a XXVI. Város- és Faluvédők Országos Találkozóján Podmaniczky-díjjal tüntette ki munkásságáért, a 12 könyvért.

Munkáját egyházunkon belül hivatalos elismerés nem illette, mint ahogy sokféle tekintetben vannak restanciáink igen hűséges szolgatársaink iránt. Le kell azonban írni azt is, hogy a múlt évben zsinati határozat született ez évre különböző lelkipásztoroknak adható elismerésekről. Adja Isten, hogy elérje célját.

Apróságnak tűnő dolog lehet, de lelkipásztorok munkáját azzal is segítette, hogy évenként kártyanaptárakat készített, címekkel, adószámmal az 1% felajánlásához. Egy nemes cél érdekében végzett értékes munkát. Ezeknek a kártyanaptáraknak a heti beosztása olyan, mint a Bibliaolvasó kalauzé és a református falinaptáré: vasárnappal kezdődik a hét. A nyomdászi világban szokásos programot átalakíttatta, mert ennek a dolognak ez a bibliai rendje, így adható kézbe.

Előkészületben, nyomdakész állapotban van számítógépén - mivelhogy 70 évesen megtanulta a különböző képkezelő és könyvszerkesztő programok használatát - több könyve a Dunamellékről, Dunántúlról, Királyhágómellékről, Felvidékről.

Az Édesapa éveken át magával vitte fiait, hogy megismerjék és megszeressék a szolgálatnak ezt a lehetőségét is. Reméljük, hogy mindhármuk életének értékes kincse lesz az apai örökség, annak ápolása.

A történelem felmutatta már azt sokszor, hogy nemzedékek egymásra épülő munkája milyen csodálatos fejlődést hoz, milyen áldásként tud jelentkezni a közösség életében.

Pál apostol az ifjú Timótheustól kéri, hogy Rómába tartva hozza magával a könyveket is, kiváltképpen a hártyákat. Pál kincse szívében, lelkében az Ige szava, amit Krisztus megjelenése hozott az ő életében. Az, hogy már könyvek is vannak és pergámenek is használhatóak, már más is olvashatja, értheti és épülhet belőle, ez a legnagyobb öröme. Efelett való örömét át kívánja adni. Így volt Várady József lelkipásztor testvérünk életében, a könyvek tekintetében is.

Várady József lelkipásztor testvérünk ajándékot, 12 könyvet tudott, kívánt hozni az Úrnak házába, az Ő dicsőségére. Könyvekben hozta az elmúlt századok, de kiváltképpen a 20. század és a 21. század első éveinek gyülekezeti történelmét, dokumentumfotóit. Ha így együtt marad meg, akkor is egy egységet alkot a maga erényeivel, vagy hiányosságaival. Ha Isten előtt kedves és folytatása adatik, még inkább hálásak leszünk azért a mi Urunknak, hogy effajta talentumait a mi tiszáninneni vidékünkön helyezte el szolgái életében.

„Boldog az a szolga, akit az ő Ura mikor hazajön, ilyen munkában talál." (Mt 24,46)

Gazda István esperes