Történelemből mindig kiváló eredményeket szereztem, az irodalom és a zene is vonzott. Szerettem volna egyháztörténész lenni, hiszen sokáig úgy éreztem, ez a tudományág áll hozzám a legközelebb. Akkor még lelkészhiányos időket éltünk, és negyed-ötödéves korára minden teológiai hallgató gyülekezeti lelkészi feladatokra kapott kirendelést. Volt időm komolyan elgondolkozni, és arra is volt időm, hogy mélyrehatóan kezdjek foglalkozni több teológiai témával.
Nagyon sokat olvastam ebben az időben, az elolvasott könyvekről recenziókat írtam, és megtisztelő volt számomra, amikor egyházi lapjaink ezeket a rövid írásokat megjelentették. Élvezhettem több tudós lelkipásztor atyai barátságát, akik mind arra biztattak, hogy foglalkozzak komolyan valamelyik teológiai diszciplínával. A jól sikerült papi vizsgát követően az akkori egyházi vezetők külföldi ösztöndíjra javasoltak, így kerülhettem 1980 őszén az edinburghi egyetem teológiai fakultására. Itt hallottam először előadást a gyakorlati teológia és az etika tanszék professzorától a teológia és a kommunikáció kapcsolatrendszeréről. Skóciában főképpen az evangelizáció és a liturgika témakörével foglalkoztam, érdekfeszítő előadásokat hallhattam az amerikai ébredésről és a skótok indiai és afrikai missziójáról, kitekintettem az ökumenikus mozgalom területére is, melyben a skót protestánsoknak egyháztörténeti érdemei vannak. Azonban továbbra is foglalkoztatott a teológia és kommunikáció kérdésköre. A kommunikáció fogalmával való foglalkozás abban az időben még tudományos újdonságnak számított.
1990-ben az Egyesült Államokban felajánlották számomra, hogy a presbiteriánus egyházhoz tartozó teológiai karok valamelyikén ösztöndíjasként tovább tanulhatok. Így kerültem a világ talán legismertebb és legjobb protestáns fakultására Princetonba. Világhírű professzorok irányítása mellett kezdtem el foglalkozni egy modern gyakorlati teológiai témával, az elektronikus tömegkommunikáció és az amerikai egyházak viszonyával, ennek kölcsönhatásával. 1992-ben Princetonban teológiai magiszteri fokozatot szereztem. A magiszteri szakdolgozatomban a kommunikáció és egyház viszonyát elemeztem. Princetoni professzoraim arra biztattak, hogy foglalkozzak a gyakorlati teológiai megközelítés mellett dogmatikai és egyház-szociológiai szempontból is a kommunikáció nagy témájával.
1994-ben a debreceni teológia doktori tanácsa a benyújtott dolgozatom alapján lehetőséget biztosított arra, hogy az akkori doktori vizsgarend szerint, minimálisan három év kutatómunka után beadhatom a kommunikáció témájáról írandó disszertációmat. Lehetőségem volt több egyházi, felsőoktatási intézményben óraadóként tanítani is ezt a témát, párhuzamosan végezhettem tehát a tudományos felkészülést és a tudomány e részletének továbbadását.
1996-ban vendégelőadóként Atlantában a Columbia Theological Seminaryban eltöltött egy esztendő azt a nyugodt felkészülési időt is jelentette számomra, amikor végső formába önthettem doktori dolgozatomat. Felmerült atlantai szolgálatom idején, hogy az ottani feltételeknek megfelelően kérjem a doktori vizsgára való bocsátásomat, talán ez lett volna könnyebb számomra is. Mégis amellett döntöttem, hogy ragaszkodom Debrecenhez, s alávetem magam az itteni vizsgarendnek, mert ezt tekintettem tudományosan mértékadónak és eddig lelkészi pályám számára meghatározónak.
Kommunikáció - Theologia, a kommunikáció mint teória és módszer a mindennapok kommunikációs szituációiban, a keresztyén theologiában és a református egyház praxisában - című disszertációm benyújtása és megvédése, majd a doktori vizsgák letétele után 1998 tavaszán nyertem doktori fokozatot Debrecenben a Hittudományi Egyetemen. Doktori dolgozatomban a communio és a communicatio kölcsönhatását vizsgáltam. A keresztyénség önmaga értelmezésének, létének és missziói aktivitásának szignifikáns vonása a közösség és a közlés, a kommunikáció többdimenziójú megtapasztalása.
Az egyház mint közösség létét a Krisztussal és egymással való communio és az azt éltető kommunikáció minősíti.
E folyamatban az egyház a közlés eszköze, az információ hordozója. Ez jelenti az egyház mártíriáját, ez képezi az egyház liturgiáját és ez adja az egyház koinoniáját.
Öt éve már, egyházunk tudományos testülete, a Doktorok Kollégiuma főtitkáraként tudományszervező és -koordináló feladataim vannak a Magyarországi Református Egyházban. Azon kevés teológiai doktor közé tartozom, aki jelenleg nem tanít, viszont úgy érzem, a Doktorok Kollégiuma főtitkáraként és az Egervölgyi Egyházmegye espereseként elég tudományos és tanítói szolgálat, feladat hárul rám. Érzem, hogy mindebben Isten kegyelmes szeretete és bölcs terve hordoz, segít és indít hálaadásra áldásaiért.