A konferencia idején a világi sajtó és a televízió is sokat foglalkozott az európai keresztyének összegyülekezésével. Magától értetődően egyházunk is készült erre a találkozóra. Az európai ökumenikus nagygyűlést megelőzően a Magyarországról delegáltak az Ökumenikus Tanács szervezésében több alkalommal is találkoztak. A nagygyűlés szervezői is ellátogattak Budapestre és Erdély magyar lakta területeire, hogy felvegyék a kapcsolatot az ottani egyházak vezetőivel.
Az egyházunkat képviselő delegáltak a konferenciát megelőzően komoly tanulmányi anyagot is készítettek, érintve mindazokat a kérdéseket, melyek Európa keresztyénjei számára teológiailag, etikailag, társadalmilag fontosak voltak. Az itthoni előkészületek azt mutatták, hogy a hazai reformátusok karöltve az evangélikusokkal és kiegészülve néhány jelentős katolikus egyházi személyiséggel, komolyan vették és fontosnak tartották, hogy Nagyszebenben a közgyűlés elé vigyék egyházaink teológiailag átgondolt álláspontját a világ, az emberiség, a keresztyénség, az ökumené aktualitásairól.
Ismeretes, hogy egyházunk nagyszabású gyűjtést is kezdeményezett Nagyszeben ügyét felkarolva, annak érdekében, hogy az elesett állapotban lévő nagyszebeni magyar református templomot az ökumenikus nagygyűlés idejére kívülről és belülről felújíthassák. Ha volt esztétikailag is megragadó élménye a nagygyűlés résztvevőinek, s Nagyszebenben ilyen bőven adatott, akkor a szépen felújított református templom látványa mindenképpen ehhez tartozott.
Sajnálatosan azonban számunkra, magyar protestánsok számára alig adott több örvendezésre való okot a nagyszebeni részvétel. Látható volt az ortodox egyházak, illetve a római katolicizmus fölénye minden tekintetben a nagygyűlés során. Abszolút kisebbségbe szorultak a protestáns egyházak, s különösképpen háttérben maradt a magyarországi és az erdélyi reformátusság. Míg a magyarországi egyházak igyekeztek gondosan felkészülni Nagyszebenre, addig - legalábbis azt éreztük - az Erdélyben és a Királyhágó-melléken élő reformátusok mintha kevésbé tartották volna fontosnak az ő területükön megrendezésre kerülő nagyszabású konferenciát.
Ezen a nagygyűlésen kitűnt, hogy az európai politika elitjének éppen úgy, mint a román állam illetékeseinek rendkívül fontos ügye a hatalmas tömegbázist magáénak mondó és évezredek óta történelmet formáló és etikai tartalmat közlő egyházak jelenléte és szerepe. A konferencia során - melyet Nagyszeben egyik főterére felállított óriási sátorban tartottak, ahol háromezer ember fért el - sorra szólaltak fel a romániai és az európai politikusok. Olyannyira fontosnak tartották ezt a találkozót, hogy igen jól megszerkesztett felszólalásaikban biztosították az európai egyházi vezetőket és képviselőket arról, hogy továbbra is a legfontosabb értékmentő és értékhordozó testületeknek tartják az egyházakat, melyek nemzeti és európai hatása mindenképpen pozitív kategóriákba sorolható. A nagygyűlésen a román államelnök, az Európai Unió elnöke, az Európai Parlament elnöke, a román kultuszminiszter egyaránt nagyhatású és nagy tetszéssel fogadott beszédet tartott.
Természetesen minden jelentős európai egyházi vezető megnyilatkozhatott e konferencián. Természetszerűleg egy multikulturális közegben sokféle nyelven szólhattak a részvevők, de igyekezett minden egyházi méltóság az anyanyelvén elmondani gondolatait, melyet szinkrontolmácsok fordítottak Európa különböző nyelveire. Szívesen hallgattuk volna az első napon a protokoll szerint igen megtisztelő helyen és időben felszólalási lehetőséget kapott magyar római katolikus egyházi méltóságtól is a magyar nyelvű megszólalást, de a beszéd olaszul hangzott el... Szívesen hallgattuk volna a romániai magyar református egyház jeles képviselőjét is, azonban ő az ökumené helyi problémáinak megoldatlanságaira hivatkozva az alkalomról távolmaradt. Szívesen hallgattuk a „beugró" kolozsvári református püspököt, aki tisztán és érthetően szívéből jött szavakkal magyarul beszélt az ökumené romániai helyzetének pozitívumairól és negatívumairól a számára biztosított néhány percben.
A hazai közvélemény előtt ismertté vált, hogy épp a nagygyűlés idején az erdélyi magyar református kisebbség fiatalokból álló csoportját a rendőrség érthetetlen módon feltartóztatta. Engedélyük volt arra, hogy szóróanyagot terjesszenek - mint ahogyan ezt tették más egyházak képviselői is -, de őket „biztonsági kockázat" miatt a román rendőrség igazoltatta, néhány óráig fogva tartotta. Ez a rendkívül kellemetlen esemény érthetően megzavarta a magyar részvevőket, s bár az ügy néhány óra leforgása alatt rendeződött, mégis jelzés értékű volt arról, hogy a magyar református kisebbségnek még most is mennyire szorongatott a helyzete Romániában.
S végül, bár technikai problémaként jelentkezett, mégis a tűrni tudás próbája elé állította a magyar delegáció vezetőit, az az egymásra halmozódó szervezési hiba, mely a protokolláris események során jelentkezett. Egy ilyen nagyszabású ökumenikus nagygyűlésnél a hazai és a külföldi szervezőknek egyaránt tudniuk kell, hogy ezekben a kérdésekben nem hibázhatnak.
Nagyszeben ma Európa kulturális fővárosa. A város belső részét gyönyörűen felújították. Csodálni való épületek kaptak új színt, kiemelkedve a szocialista szürkeségből. Nagyszebenre odafigyel Európa, hiszen a kulturális és építészeti örökség mellett erőteljesen azt kívánják bizonyítani, hogy nemzetek és vallások egyetértésben tudnak élni és szolgálni abban a városban. A nagyszebeni ökumenikus nagygyűlés az európai keresztyénség történetében jelentősnek mondott esemény volt. Igazi jelentősége azonban csak úgy lehet, ha a tanulságokat levonva a Krisztusban adatott egységet valóságosan munkálva tud távlatot adni Európa keresztyénjei számára.
k.zs.