Ebben nélkülözhetetlen és rendkívül hasznos segítséget kapunk nyelvi területen. A nyelvi kifejezések, fogalmak jó megfigyelése, megismerése olyan összetartozásokat tár fel, amelyek egyrészt az úgy vélt ellentmondásokat teszik teljesen érthetővé, másrészt lépésről lépésre vezetnek egy sok részletre kiterjedő tartalom zegzugainak bejárásában. Meg tudom érteni akár a barlangászokat, akár a tenger mélységeit kutatókat, hogy milyen olthatatlan kíváncsisággal és szenvedéllyel keresik a még fel nem fedezett rejtelmeket, és micsoda örömmel bukkannak rá a valóság eddig ismeretlen rejtekeire. Nem kell a kockázatos és veszélyes utat vállalnom sem járatlan barlangok útvesztőibe, sem a tengeri mélységekbe, mégis hasonló izgalom és öröm tölthet el, ha valami megvilágosodik abból a csodálatos világból, amely a Biblia gazdagsága. Figyelmem különösen is az ószövetségi héber felé irányult, ez nem jelenti az Újszövetség háttérbe kerülését, és legfőbb eseményének kisebbítését, sőt éppen annak az iránynak a felismerését hozza elém, amely oly határozottan vezet az Ószövetségből az egyetlen Megváltó, Jézus Krisztus felé, akinek eljövetelét Isten nemcsak ígérte, hanem minden eseményen át munkálta a beteljesedésig.

Disszertációm témájának körülhatárolásánál mind meggyőzőbbnek találtam, hogy egy olyan vonal halad végig a Biblián, amely Isten történetvezetésének értelmét és célját, ugyanakkor egyéni életünknek helyét és szerepét is bemutatja. Isten szövetsége. Nem ok nélkül állították már a reformációt követő református teológiai rendszerek a középpontba Isten szövetségének bibliai leírását és annak vizsgálatát. A szövetség-teológia irányzata nagyon tanulságos és érdekes korszaka a protestáns teológia történetének. Szinte minden későbbi teológiai irányzat valamilyen módon ebből nő ki, innen indul el, és jár be aztán valamilyen sajátos utat. Ha a bibliai kortörténet területén akarunk behatóbb vizsgálatot végezni, a bibliai szövetség érdekes hasonlóságokat, párhuzamosságokat mutat az ókori keleti szerződésekkel, amelyek egy nagy király és a védelmébe vett kis népek között teremtettek megbonthatatlan közösséget. Ha a pietizmus történetét nézzük, indulását keressük, abban az Isten és ember közötti személyes, eleven és mozgalmas formában találjuk, amelyet a Szentírás a szövetségről mond el. Hogy ennek a személyes viszonynak, Isten és ember között milyen gazdag tartalma van a Bibliában, a legfontosabb fogalmak adják elénk: hűség, szeretet, igazságosság, könyörületesség, kegyelem. Ennek a sajátos bibliai szövetségnek a teljessége, igaz valósága maga Jézus Krisztus.

Voltaképpen egyetlen fogalom: szövetség, egyetlen valóság, amelyben Isten munkája végbemegy, és amelyben ott van az életem minden pillanata, minden eseménye, de ott van a világ története, annak célja és minden bukása, és minden bukás ellenére továbbhaladása, sőt rendíthetetlen reménysége.

Rá kellett jönnöm, hogy egy olyan területre jutottam, amelyiknek nem lehet végére járni, olyan szinte mindent érintő teljesség, amelynek vizsgálatát nem lehet befejezni.

Nagy örömömre szolgál, hogy közben rátaláltam egy olyan életműre, amelyik más kiindulásból ugyan, de a Biblia egészét és egységét látva széleskörű kutatást végzett, bár viszonylag keveset publikált, annál bőségesebb írásos hagyaték maradt ránk munkásságából. Lehetőség szerint ebben az anyagban tájékozódom, részleteit elkezdtem megismertetni a magyar teológiai közösséggel is. Az amsterdami egyetemen bontakozott ki ez a munkásság, főként holland nyelven olvasható. Frans Breukelman ez a nagyon egyéni utakon járó lelkipásztor, bibliakutató. Remélem, hogy még többet is lehet majd hallani róla, hazai körökben is.

Dr. Börzsönyi József