A meghívott vendégeket s az erre a jeles alkalomra egybegyűlteket a gyülekezet gondnoka, Hubay Árpád köszöntötte a 100. zsoltár ötödik versével: „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!"
A zsúfolásig megtelt templomban felhangzó zsoltárt követően a községi énekkar három kórusműve vezette be az ünnepi istentiszteletet. Dr. Börzsönyi József, a Zempléni Református Egyházmegye esperes a 2Tim 1, 14 alapján szólt arról, hogy a szolgálatot most átvevő lelkész Urunktól gazdag örökséget, drága kincset kap, amelynek megőrzése és továbbadása a legnagyobb feladata. Kincs a gyülekezet, annak látható tárgyai, és a lelkek, a láthatatlanok, s a legnagyobb kincs az Ige, az egyetlen, amelyre mindenkinek egyformán szüksége van. Igaz, most nem azt a világot éljük, amelyben e felé a kincs felé fordulnának a vágyakozók. Lehet, hogy minden más értéket elébe helyeznek. De egyszer majd ki-ki ráébred arra, egyedül ez fontos az életünkben. Az új mádi lelkésznek az a legnagyobb feladata - mert arra kapott megbízást -, hogy ennek a kincsnek a megőrzője, hirdetője, továbbadója legyen.
A fogadalomtétel, az egyházközség jelképeinek átvétele után, a palástos lelkészek, mintegy harmincan, egy-egy igével köszöntötték az immár beiktatott lelkipásztort, majd az ő igehirdetése következett.
„Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel" - hangzott az intés, a biztatás, a 100. zsoltár első verse. Hallhattuk, hogy ez az igevers mit jelentett Tar Lászlónak 17 éves kora óta, hogyan vált az eltelt évek során útjelzőjévé, hogyan ragyogott fel különféle helyzetekben számára útmutatóvá, biztatássá, megerősítéssé. Mint legutóbb is, amikor elfoglalta új szolgálati helyét, és ott körülnézett, mint fénylett felé egy bársony terítőről szépen hímzett arany betűkkel: „szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel". Beszélt a szolgálat és a szeretet összekapcsolódásáról, hiszen szolgálni az Urat hitelesen és igazán úgy lehet, ha nyitott a szívem a segítségre szoruló ember felé, afelé, aki rám van bízva. Isten és a felebarát szolgálata elválaszthatatlan egymástól. Ezzel a lélekkel készül a mádi gyülekezetben való szolgálatra, ehhez kapta most is az indíttatást és ehhez kéri az erőt.
Az igehirdetés után az elbocsátó sárospataki gyülekezet kórusának éneklése vezette be a nyilvános presbiteri gyűlést.
A Tiszáninneni Református Egyházkerület nevében és megbízásából Csomós József püspök és Ábrám Tibor főgondnok kért áldást a gyülekezetre, lelkipásztorára és annak családjára.
A Zempléni Egyházmegye köszöntését dr. Erdei Pál gondnok adta át megerősítésül és biztatásul. Majd az előd, Csomós János lelkipásztor szólott a tőle a fáklyát átvevő ifjú lelkészhez. A Mádról elszármazott lelkipásztorok nevében dr. Horváth Barna nyugalmazott esperes mondott köszöntést. A sárospataki gyülekezet lelkipásztora és felesége nemcsak szavakkal, énekszóval is bizonyságot tett szeretetéről.
A római katolikus egyházközség képviseletében Darvas László kanonok beszélt meleg szavakkal arról, hogy az ökumenizmus nemcsak az év egy hetére szól, hanem minden alkalomra, amikor az Isten az együttmunkálkodásra lehetőséget ad. Galambosi Imre polgármester is az együvé tartozás fontosságára irányította figyelmünket. A gyülekezet részéről Melczer Istvánné mondta el szívből jövő szavakkal a lelkipásztornak és családjának a közösség jókívánságait. A fiatalok csoportja gondolatait és biztatását Nagy Tímea tolmácsolta egy szép Csiha Kálmán vers elszavalásával.
Megtörtént az ajándékok átadása, s a beiktatott lelkipásztor a köszönetmondás szavai után szeretetvendégségre hívta a gyülekezetet és a vendégeket.
Így álltunk meg ezen a vasárnapon Isten előtt hálát adni a tőle kapott jókért, s kérni a továbbiakra az Ő biztos vezetését.
Megengedte nekünk, hogy ünnepeljünk, hogy túlnézhessünk kicsinyes emberi számításainkon, gondjainkon. Tudva azt, hogy nem a mi elképzeléseink a fontosak.
Egyetlen dolog tartozik ránk: figyelni a gyülekezetünket évszázadokon át megtartó Urunk szavára, útmutatását követni, s menni tovább az úton örömmel.
Sz. K. Á.