A meghívott vendégek és az érdeklődők teljesen megtöltötték az Árpád-kori műemlék templom padsorait, még a pótszékek - melyeket a bélelt kapus főbejárat körül helyeztek el a szervezők - is hamar gazdára leltek. Református istentisztelethez hűen gyülekező énekkel kezdődött az istentisztelet, majd Börzsönyi József, a Zempléni Református Egyházmegye esperese köszöntötte az egybegyűlteket, jelezve egyben, hogy milyen alkalomból is vagyunk itt. Az események innen már a hivatalos program szerint zajlottak. Az esperes úr egy rövid fohász után köszöntötte a fiatal lelkésznőt, majd felelevenítette Karcsára kerülésének és megválasztásának történéseit. Egy pár szóval méltatta eddigi előmenetelét, és elismerően szólt arról, hogy a lelkésznőt szinte pillanatok alatt fogadta be az egyházközség. Ezzel elérkeztünk a délutáni program hivatalos részéhez, miután Börzsönyi József átadta a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét, hivatalosan a karcsai gyülekezet lelkipásztora lett Szabó Ágnes.

Ezt követően a palástos lelkészek igével kértek áldást a beiktatott lelkészre, majd énekkel folytatódott a rendhagyó istentisztelet. Szabó Ágnes a karcsai gyülekezet beiktatott lelkészeként először állhatott fel a szószékre. Előbb egy rövid fohászt mondott: „Akik az Úrban bíznak, olyanok, mint a Sion hegye, mely meg nem inog, hanem örökre megáll. Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az Úr karolja át, most és mindörökké." Prédikációjában megköszönte mindazt a szeretetet, melyben része volt családjában, rokonságában, iskoláiban, a második otthonává vált szerencsi és az új otthonná lett karcsai gyülekezetben. Mindannyiuknak megköszönte, hogy segítették eddigi útján és Isten áldását kérte az életükre. A mérhetetlen szeretet mögött, melyet kap és melyet ő maga is adhat, egy sokkal nagyobb szeretet munkálkodik, mégpedig Isten. „Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk ő általa." Maradjunk meg ebben a szeretetben, mert aki szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne.

A záró imádság a „Mi Atyánk..." és egy ének után a küldöttek köszöntötték a lelkésznőt. Először dr. Erdei Pál, az egyházmegye gondnoka mondott néhány biztató szót, kedves gondolatot. A görög katolikus egyház részéről Szemerszki Mihály parókus köszöntötte a fiatal lelkésznőt Pál Timótheushoz írt első leveléből ekképpen: „Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt. Gondot viselj magadról és a tudományról, maradj meg azokban, mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind hallgatóidat." Ezt követően községünk polgármestere, Dakos János fejezte ki abbéli reményét, hogy az ifjú lelkésznő otthonra talált a karcsai gyülekezetben, s mint mondotta, mikor felkérték helyettesíteni, először még azt hitte, hogy ez a falu a világ végén van, majd idővel már a világ közepe lett számára. Tóth József gondnok az egyházközség részéről köszöntötte Szabó Ágnest és hosszú szolgálatot kívánt számára a gyülekezetben. A gyermekek néhány kedves verssel ajándékozták meg „tanítónőjüket" és további jó szolgálatot kívántak. A lelkésznő megköszönte a kedves szavakat, gondolatokat, majd egy kis szeretetvendégségre invitálta a megjelenteket, a nemrég felújított Művelődési Otthonba. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével és áldással zárult.

Akik ott voltak azon a délutánon, nem csak egy vasárnap délutáni istentiszteletet láthattak, hanem megtapasztalhatták azt a mérhetetlen szeretetet, mely övezi a gyülekezetet és lelkipásztorát. Ékes bizonyítékát láthattuk annak, hogy egy ifjú hölgy milyen alázattal és szeretettel a szívében tud szolgálni, és talán a lelkésznő szavai világítottak rá leginkább arra, hogy elég lenne egy csöppnyi szeretet Isten és embertársaink iránt, s talán akkor nem lenne ennyi bánat és keserűség. Csak egy csöppnyi szeretet, melyet tudnunk kell befogadni, és tudnunk kell továbbadni, ahogyan Isten is továbbadja az ő szeretetét.

Vajda Sándor

gyülekezeti tag