Amint véget ért az iskolaév, munkához láttunk. Vilmányban kezdtük programjainkat napközis oktató táborral. Ki hinné: izgő-mozgó gyerekek a nyári szünet elején eljönnek, pedig asztal mellett ülünk, és tanulni kell. Persze játszunk is. Persze kézműves foglalkozások is vannak, és vízipisztoly, és labda, és kötél, amit húzni lehet. Hét elején harmincan, hét végén ötvenen. Második hét elején megint harmincan, hét végén megint többen. Ugyanígy töltöttünk két hetet Bükkaranyoson és Tarcalon is. A három kéthetes program alapelemei azonosak voltak, mégis minden másként történt. Más gyermekek, felnőttek, más létszám. Közös tanulás, akarás, munka. Öröm.

A tavaly megkezdett „Táborosok" program is folytatódott: újabb egy hetet töltöttünk együtt ricseiek, nyíriek, füzérkomlósiak és sátoraljaújhelyiek. A Fonyi tábort immár másodiknak neveztük, és közösen csodálkoztunk rá: ugyanaz és mégis teljesen más.

A Vodafone Magyarország Alapítvány által támogatott programunk keretében 10 napot töltöttünk együtt bentlakós táborban. Ez jutalom volt, nem csak lehetőség. Nagy örömmel hallottam az egyik lánytól: azért vagyunk itt, mert jártunk egész évben, részt vettünk a napköziben, tanultunk és jók voltunk. Így igaz.

A programokról a www.cm.tirek.hu honlapon olvashat beszámolókat az érdeklődő, ugyanitt képeket is találhat a „Mindent a szemnek" galériagyűjteményben.

Itt pedig ahelyett, hogy magam írnám le, milyen volt a nyár, egyik munkatársunk beszámolóját adjuk közre.

Barnóczki Anita