Ebben az évben a Debrecenben megtartott Doktorok Kollégiuma közgyűlésén a kollégium tagjai titkos szavazással két meghatározó kortárs teológusra szavaztak, kitüntetve őket az „Aranygyűrűs teológia doktor"-i címmel. Dr. Bolyki János akadémikus, budapesti teológiai professzor mellett a Tiszáninneni Egyházkerületben több évtizede szolgáló tudós teológusra, Dr. Szathmáry Sándorra esett a megtisztelő választás.
A Zsinat őszi ülésszakán a Doktorok Kollégiuma elnöksége tett jelentést az „Aranygyűrűs teológiai doktor"-i cím odaítéléséről. A bejelentést követően a Zsinat tagjai hosszú tapssal jutalmazták a kitüntetetteket. A Doktorok Kollégiuma címerével ékesített aranygyűrűt és a díszoklevelet Dr. Szűcs Ferenc rektor, a Doktorok Kollégiuma elnöke és Dr. Kádár Zsolt esperes, a Doktorok Kollégiuma főtitkára adta át a neves professzoroknak. A kitüntetést követően a Zsinati Elnökségi Tanács tagjai köszöntötték a nemzetközileg is számon tartott életműdíjas két magyar református professzort.
Hazaérkezése után felkerestük Szathmáry Sándor professzor urat, és az átvett kitüntetésről kérdeztük.
Professzor úr tegnap érkezett haza Budapestről, ahol az „Aranygyűrűs teológiai doktor" kitüntetést vehette át.
A doktorok kollégiuma alapított két évvel ezelőtt egy tudományos díjat, melyet minden esztendőben két professzornak adnak, akiket titkos szavazással választ kilenc teológiai doktor. Ebben az évben volt az első díjkiosztás, ez tette még különlegesebbé ezt az alkalmat. Bolyki Jánossal együtt kaptuk ezt az elismerést, melynek nagyon örültem.
Nem új keletű professzor úr kapcsolata a Doktorok Kollégiumával.
A Doktorok Kollégiumában 15 éve tevékenykedem. Akkor kaptam meg a megbízást a zsinat tanulmányi osztályának vezetőjeként, hogy a doktorok kollégiumát is vezessem, ami akkor még a zsinat tanulmányi osztályának egyik munkaága volt. Később a tanulmányi osztály megszűnt.
Ebben a munkában sokat segített, hogy svájci támogatással (G2W) egy teológiai könyvsorozatot tudtunk létrehozni. A rendszerváltáskor éppen Svájcban tartózkodtam, ahol úgy látták, hogy Magyarország nagyon le van maradva a teológiai tudományos munkák kiadásában, és ők szeretnének segíteni ennek pótlásában valahogy. Alapítsunk egy teológiai könyvsorozatot, mellyel megpróbáljuk pótolni a hiányokat, amennyire ez lehetséges.
A kiadandó könyvek kiválasztásáról meglehetősen nagy vita keletkezett, mely végül úgy végződött, hogy a sorozat első tíz könyvét mi választjuk ki Magyarországon, második tíz kötetét pedig ők, hiszen ők finanszírozzák a sorozat kiadását. Így jelenhetett meg könyv bibliaismeretről, az akkor aktuális vitának számító keresztség témájáról, vagy a szintén akkoriban nagy teológiai vitát kiváltó halhatatlanság és feltámadás témaköréről, vagy így adhattunk ki hiánypótlásként bibliai antropológiát.
Az első tíz könyv megjelenése után elkezdtük lefordítani és kiadni a legnevezetesebb német teológusok műveit: Goppelt Az Újszövetség teológiája, Cullmann újszövetségi krisztológiája, Jeremias példázatokat taglaló munkája egyaránt igen fontosnak mutatkozott, éppúgy, mint Zahnt a modern teológiai irányzatokat összegzően és rendszerezően bemutató munkája. Ezeket a könyveket azóta is tanítják a teológiákon.
A sorozat kiadásakor a finanszírozó svájciak lehetővé tették, hogy olyan példányszámban jelenhettek meg ezek a könyvek, hogy a határon túli magyar reformátusok ingyen kaphattak, amennyit kértek.
Hogyan magyarázhatnánk meg olvasóinknak, hogy miért fontos az a MRE-ban, hogy legyen Doktorok Kollégiuma?
Induljunk ki onnan, hogy valaki végez az orvosi karon, megszerezte a diplomáját, van szakorvosi vizsgája is, de elő van írva, hogy bizonyos időközönként továbbképzéseken vegyen részt, hiszen a tudomány fejlődik, neki pedig lépést kell tartania ezzel a fejlődéssel, különben nem szerez tudomást például az újabb gyógyszerekről, azokról az újabb módszerekről, melyekkel újabb eredményeket lehet elérni. A lelkészek miért maradjanak le, amikor a teológiai kutatásban ugyanolyan eredmények születnek, amelyekre korábban nem is gondoltunk volna. Megjelennek leletek, régészeti kutatások, amelyek a bibliai kéziratokat állítják új megvilágításba. A lelkészeknek tudniuk kell, hogy mik ezek az új eredmények, hogy a gyülekezetet másképp tudják tanítani. Természetesen a lelkészek nem tudományt prédikálnak, de a tudomány alapján építik fel igehirdetésüket. A gyülekezet tehát ennek hasznát látja, meg ha nem is tud minden esetben visszamenni a gyökerekhez, hogy vajon nagytiszteletű úr honnan szedte ezt a megállapítást?
Ezen felül vannak a mai világ aktuális és sajátos kérdései, mint például a globalizáció vagy a rasszizmus, az antiszemitizmus, a cigánykérdés. Ha korszerűek akarunk lenni, akkor elkerülhetetlenül tudni kell az újabb válaszokat az újabb teológiai kérdésekre. Ezt mi már le tudjuk fordítani a gyülekezet nyelvére, az adott gyülekezet helyzetére vonatkozatva, hogy a gyülekezeti tagok azt kapják, amire éppen szükségük van.
Ha professzor úrnak ki kellene emelnie eddigi életéből három fontos mozzanatot, miket említene?
A legelső talán az lenne, amikor Kürti püspök úr megkért, hogy csináljak a gyülekezetben bibliaiskolát, mert azzal el van maradva a gyülekezet. Akkor elkezdtem egy sorozatot. Ószövetségi bibliaismeret címen 37 előadást tartottam, később pedig az Újszövetségről 88 előadást. Ezeket úgy készítettem el, hogyha majd lehetőség adódik rá, ki is adhassuk őket - ami később meg is történt, és a mai napig tanítják és használják ezt a két kötetet. Boldog voltam, hogy rátaláltam arra a pontra, ahol a legszükségesebb volt a hiányokat pótolni. Hasonló szerepűnek tartom a Teológiai antropológia dióhéjban című könyvet. Ebben a témában azóta sem nagyon jelent meg könyv. Nagy öröm az számomra, hogy nem csupán pillanatnyi igényt elégített ki ez az írásom.
A következő mozzanat ahhoz a nagy vitához kapcsolódik, hogy halhatatlan-e a lélek? Bart és Cullman e témában meghatározó elméleteit megpróbáltam közös nevezőre hozni. Ez roppant nagy öröm volt számomra, hogy én úgy éreztem, itt sikerült valamit megtalálni. Erről a témáról írtam már a disszertációmat is, később mégis jelentős teológiai fejlődésen mehettem keresztül többek között egy Heinrich Vogel nevű berlini professzor által. Az ő segítségével megértettem, hogy a barthi teológia az Isten dicsőségét keresve az embert kicsivé tette, azért, hogy az Isten legyen nagy, Barth azonban maga is változtatott szemléletén, amikor az Isten emberségéről megírta az újabb könyvét, amelyikben már vallotta azt, hogy igenis Isten emberségéről és az emberi lét nagyságáról, dicsőségéről szabad beszélni. Ha Barth teológiai nézetei változáson mehettek keresztül, akkor a mi szemléletünkben ne lehetne változás? Változhatunk, és ez része a teológiai fejlődésnek.
Ezek voltak azok a pontok, amelyekben azt éreztem, hogy valami maradandót is sikerült találni. És még egy harmadik fontos dolgot szeretnék megemlíteni: megtaláltuk azt a naptárformát, amelyben teológiai, bibliai gondolatokat olyan egyszerű példákkal, egyszerű magyarázatokkal jelentetünk meg, amiket például Gyökössy Endrében és Farkas Józsefben szeretnek: egy kis oldalnyi anyagban annyi mindent el tudnak mondani, hogy az ember egy napra elegendő lelki táplálékot kaphat belőle. Ezt a formát megpróbáltuk naptárként használni, mint Örömnaptár, Szeretetnaptár, Reménységnaptár, Szivárványnaptár, Zsoltárnaptár, Életnaptár. Ebből a kis könyvsorozatból 5000-5000 példány fogyott el egy-egy éven belül. A cél ezekkel a könyvekkel az is volt, hogy a gyülekeztek szintjét a teológia szintjéhez közelítsük, a teológiát pedig a gyülekezet igényéhez igazítva tegyük érthetővé. Ez a kettős mozgás érvényesült ezekben a kis naptárakban. Ezek nagyon kellendők voltak.
Talán ebben a három dologban tudnám összefoglalni azt, amit nagy örömmel fedeztem fel, és nagy örömmel tudtam végigcsinálni.
Most is készülőben van egy könyv, nyomdakész állapotban, ha jól tudom.
15 év alatt 85 könyvet adtam ki. A könyvkiadás befejeződött azzal, hogy a Doktorok Kollégiuma átszerveződött. Én nem is gondoltam arra, hogy újabb könyvet írok, de többször kértek tőlem olyan füzetet, amelyben kész igehirdetések jelennének meg, én azonban úgy gondolom, hogy a kész igehirdetések nem elegendők. Itt van például a karácsony, amelynek van egy története, van egy teológiája, és utána van egy üzenete. Kár lenne a lelkészeket arra rászorítani, hogy csak az üzenetet kapják meg. Milyen jó lenne a mögötte lévő történeti, teológiai részt is kidolgozni. Ezért írtam egy könyvet azzal a címmel, hogy Az üdvösség kibontakozása és útja a karácsony, húsvét, pünkösd üzenetében. A kötet végén vannak igehirdetések minden alkalomra, de arra igyekeztem, hogy ne válasszuk el az igehirdetést a teológiától, mert akkor gyökértelenné válik, a teológia pedig gyümölcstelenné, ha nem folytatódik az igehirdetésben. Kapcsoljuk össze a hármat, és akkor minden lelkész érezheti, hogy ezek összetartoznak. Ne abból álljon a készülés, hogy találunk egy jó igehirdetést, amit már más megírt. Abban próbálok tehát segítséget nyújtani, hogy egy kötetben utána lehessen nézni, mi az adott ige exegetikai, teológiai, történeti háttere, és ebből szülessék majd meg az igehirdetés. Ha jól tudom, karácsonyra meg is fog jelenni.
A riportot készítette: Barnóczki Anita