A Trianon Társaság, mely nemcsak a csonka hazában, hanem szinte minden kontinensen megalakult, azzal egészítette ki ezt a kezdeményezést, hogy a 85. évfordulón, mindenütt a megfelelő évszakban, ültessenek a magyarok Trianon-fákat, melyeknél lehet emlékezni a nemzeti gyásznapra, s amelyek azután emlékeztetnek. A legérdemesebb összejövetelekre Ausztráliában, Kanadában, Nyugat-Európában került sor. De voltak megemlékezések a Kárpát-medencében is, csakhogy ezekről - „sajátos" média-viszonyaink miatt - a hazai nyilvánosság elvétve szerezhetett tudomást: - mintha nem is lettek volna.
Sárospatakon a Konzervatív Kör és a Polgári körök civil csoportjai vették komolyan a felhívást, s a békediktátum aláírásának évfordulóján, június 4-én, bensőséges ünnepség keretében emlékfát ültettek a kollégiumi Iskolakertben. Nemsokára azonban fölmerült az a gondolat, hogy a lassan növő kicsiny tölgyfák mellett, szüksége volna a városnak olyan emlékhelyre, amely harsányabban „prédikálja" Trianon történelmi bűntetteit és alkalmat teremt minden évben a megemlékezésre. A helyi hazafiaknak ezen a gondján Bálint István fafaragó segített, aki a csónakos fejfák ősi formájára „Trianon 1920" - felirattal, sajátos lombozatú életfa-motívummal, a koronás közép-címerünk ábrázolásával faragta meg az 5 m magas oszlopot. Rá lettek róva Wass Albert „A hontalanság hitvallása" c. versének kezdő sorai, melyek a többi versszakkal együtt, Trianon minden áldozatának, minden keresztyén magyarnak az örök bizonyságtétele:
Hontalan vagyok,
mert vallom, hogy a gondolat szabad,
mert hazám ott van a Kárpátok alatt
és népem a magyar.
Hontalan vagyok,
mert hirdetem, hogy testvér minden ember,
s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer
mindenki, aki jót akar.
Hontalan vagyok,
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben, kié a diadal.
Hontalan vagyok,
de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet
és maradok ez úton, míg csak élek
töretlen hittel ember és magyar.
Szeptember 10-én délután, közel kétszáz fős közönség köszöntötte tapssal az emlékoszlop leleplezését. A görög és római katolikus, valamint a református egyház lelkipásztorai a maguk liturgiája szerint mondták el áldáskívánásukat. Fiatalok verseket szavaltak, a helyi „8-kor Színház" nagy sikerű műsorral szolgált. A Nemzeti Imánk, a Székely Himnusz és a Szózat éneklése mellett emelte az emlékezés ünnepélyességét a Keresztény Értelmiségi Szövetség képviselőjének, Tamás István tanárnak a felszólalása, az „Összetartozunk - Kárpát-Medencei Nemzeti Szövetség" 56-os szószólójának, Világhy Józsefnek és a Trianon Társaság országos elnökének, Kiss Dénes költő és nyelvtudós honfitársunknak a beszéde. Tárogató szava mellett helyezte el az emlékezés koszorúját az emlékoszlopnál a Horthy Miklós Történelmi Társaság, A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Nemzeti Fórum Egyesület, a „8-kor Színház", az „Összetartozunk - Kárpát-Medencei Nemzeti Szövetség", a pataki Polgári Körök, a Sárospataki Konzervatív Kör, a Trianon Társaság, továbbá a Fidesz Magyar Polgári Szövetség, a Kereszténydemokraták Szövetsége, s a Magyar Igazság és Élet Pártja.
Jó volt együtt lenni a közelebbről és távolabbról egybesereglett magyaroknak. És fontos volt tudatosítani, hogy Trianon soha tisztességesen nem kezelt sebeit, a szétszakított családok, nemzetségek nyomorúságát, a nemzetgyilkossági kísérlet-sorozat tragédiáját, a magyarság területi, gazdasági, politikai és erkölcsi csonkolásának az ördögi körökben újratermelődő átkát csak akkor vethetjük magunk mögé, ha kiszabadítjuk a tabu-témák rabságából és a minél teljesebb feldolgozását hazafias kötelességgé és feladattá tesszük.
Ezért reméljük, hogy a jó példa nyomán nőnek majd, szaporodnak és terebélyesednek azok a Trianon-fák, melyek emlékhelyénél a magyarság magára talál és erőt gyűjtve, nemzeti tudatában megszilárdulva harcolja meg minden nemzedékében a megmaradás és megújulás időszerű küzdelmeit, hitének szép harcát.
Kiss Endre József
SRK Nagykönyvtárának mb. igazgatója