Messze hangzó tárogató hangja hívogatta 2005. szeptember 25-én a Ricsei Református Templomba igyekvő 600 főnyi ünnepi sereget. Előbb a karzatról, mint élő orgonasípok - gyermekek kórusa énekelt - „Itt vagyok most ó Uram, hozzád száll e dal....," majd Szűcs Endre, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Főjegyzője lépett az úrasztalához. A gyülekezet szinte lélegzetét is visszatartva hallgatta a felszentelő imádságot, mely után végre! megszólalt az orgona. A zúgó-búgó fenséges hangok az égbe repítették hálaadó énekünk:

„Áldjad én lelkem a dicsősség erős királyát! / Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! / Zúgó harang, ének és orgona hang, / Mind az ő szent nevét áldják!" (264. dicséret/1)

Dr. Börzsönyi József a Zempléni Református Egyházmegye esperese a 98. Zsoltárból hirdette az igét. „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Örvendezve vigadjatok, zsoltárt énekeljetek!" (98. Zsoltár 4.vers) Az igehirdetést a szomszéd falu, Révleányvár, ifjainak éneke követte: „Dona nobis pacem..."

Virágh Sándor, a Sárospataki Református Egyházközség lelkipásztora és felesége, Virágh Sándorné Fekete Katalin orgonakísérettel szíveket megindítva énekelték: Gárdonyi Zoltán: „Kész az én szívem" (108. Zsoltár), Daróczi Bárdos Tamás-Keresztúri Dezső: „A szeretet himnusza" c. műveket. Az orgonistánk Bundzik Tímea, fiatal orgonaművész volt. Az általa megszólaltatott darabok - Mendelson: C moll szonáta II. tétel, Bach: D moll preludium és fúga, Gárdonyi Zoltán: „Szelíd szemed Úr Jézus" - megmutatták, mire képes a hangszerek királynője.

Tóth Zoltán helybeli református lelkipásztor az orgona utáni száz esztendős vágyódásról szólt. „Rendelt idő szükségeltetett létrejöveteléhez. Rendelt idő volt 1828, amikor kőtemplomot épített a Tisza menti, akkor még vizek által körbezárt, nehézsorú református falu. 1882-ben torony épült hozzá, 1900-ban toronyóra. A presbiteri jegyzőkönyv szerint már az első világháború előtt felvetődött az 550 férőhelyes templomhoz méltó hangszer készítésének gondolata. Az egyháznak volt kántortanítója, Kántor Ferenc személyében, de hiányzott a hangszer, szárazon énekelt a gyülekezet. Az élet mást hozott, gyermekáldást, kiknek a meglévő öreg iskola terme már szűknek bizonyult, iskolát kellett építeni. Így készült el 1905-ben, kereken száz esztendeje a második iskola a mindenkori kántortanítói lakással. (Később 1928-tól Pataki István kántortanító lakta az államosításig. 1995-től ismét az egyházközség tulajdona, gyülekezeti háza.)

A háború után harangot készíttetett a gyülekezet, így a zúgó harang mellől egyre inkább hiányzott az orgona hangja. Megható, hogy kik hozták elő ekkor az orgonaépítés gondolatát. A nagy szegénység elől az Újvilágba kényszerült ricsei emberek. Hazagondoltak, el is küldték dollárjaikat, orgona alap létesült a húszas években. Az itthon maradtaknak továbbra sem volt más kincsük, mint a gyermek, nem lehetett megkerülni az újabb iskola építését, ide szükségeltetett minden anyagi eszköz, az orgona alap is. 1928-ban felépült a harmadik iskola, itt élt és dolgozott 1948-ig Sipos István igazgató-tanár. A presbitérium hosszú lejáratú kölcsön felvételére gondolt, hogy orgonát építsen, de túl merész álomnak tűnt. Be kellett érni az 1929-ben 1400 pengőért vásárolt „Stabil" típusú harmóniummal.

A második világháború után orgonaépítésről szó sem eshetett, de álmodni akkor is lehetett. Ifjabb Sipos István, ki jelenleg a Sárospataki Református Egyházközség gondnoka elmondta, gyermekként, míg a karzaton lévő harmóniumon gyakorolt, éppen oda képzelte el az orgonát, ahol most áll.

Az orgonaépítésre rendelt idő hozzánk, e mostani gyülekezethez érkezett el. A korábban említett harmadikként épült iskola után 1998-tól kártalanítást kapott gyülekezetünk. Ez az összeg nagyságrendileg az ingatlan értékének évenkénti kamata. Deák József gondnok javaslatát, hogy az ősöktől örökölt javakat ne éljük föl, hanem jövőt építő módon maradandót alkossunk, a presbitérium sajátjának fogadta el. Egyéb felújítási munkák között (templomtető, homlokzat felújítás, toronyóra készítés, gyülekezeti ház külső-belső renoválás) ezt szem előtt tartva így tudtunk félretenni. Néhány esztendeje előbb halkan, majd egyre bátrabban szóltunk egymás között, esélyt kaptunk, hogy templomunknak orgonája legyen. A tanácskozást presbiteri döntés követte, induljon az orgonaépítés! Hamar kiderült, teljesen új orgona építésétől anyagi lehetőségeink nagyon messze állnak. Ekkor találkoztunk Szabó László Árpád abaújszántói orgonaépítő mesterrel. Közbenjárásával jó állapotú alkatrészeket, sípokat kaptunk, a Nyíregyházi Zeneművészeti Szakközépiskola egykori orgonájának darabjait. Így 2002-ben szerződést kötöttünk az orgonaépítő mesterrel, tízregiszteres, templomunkba illő orgona építésére. Sorban hárultak el az akadályok. Megindult az adakozás, gyülekezeti tagok, falubeliek és elszármazottak is egyaránt szívükön viselték orgonánk ügyét. Így készült el ez impozáns hangszer a mester szakértelmével, szeretetével. Sepsy Károly orgonaművész volt a műszaki átvevő, teljes megelégedéssel adta át használatra. Mintegy ötmillió forintból épült fel az orgona, a járadékon túl adományok, egyházkerületi és önkormányzati segítséggel. Ez alkalomra újult meg templombelsőnk, szószékkorona, új úrasztali és szószékterítő, szőnyeg kerülhetett a helyére. Soli Deo Gloria!"

Horváth Imre, a gyülekezet immár orgonával is bíró kántora ez alkalomra írt versét szavalta el. Végül köszöntők hangzottak el. Szűcs Endre és Virágh Sándor egyházkerületi és egyházmegyei ének-zeneügyi előadók személyes emlékektől áthatott, meleg szavakkal biztatták, lelkesítették a gyülekezetet. A település nevében Vécsi István polgármester szólt, az összefogás szükségességét hangsúlyozva. Dr. Hörcsik Richárd országgyűlési képviselő a jó sáfárkodás példáját méltatta. Deák József gondnok záró szavával mindenkit szeretetvendégségre invitált, hogy ily módon is osztozzon az ünnepi sereg gyülekezetünk örömében.

Tóth Zoltán

lelkipásztor, Ricse