Czinke Zoltán Pácinban született 1928. június 12-én, gazdálkodó földműves családban. Egy fiatalkori csonttörés nyomán, mivel a munkában nem volt terhelhető, a tanulás ajtaja nyílt meg előtte. Az ősi pataki Kollégium diákjaként érettségizett, majd Pálóczi Czinke István egykori felvidéki püspököt példaképéül választva a lelkipásztori szolgálat után érzett vágyakozást. Tanulmányait a pataki Akadémia bezárása miatt Debrecenben folytatta. 1955-ben vette át lelkészi oklevelét.

Cigándon kezdte pályáját segédlelkészként, majd Harsány, Ózd és Sárospatak református népének pásztoraként szolgált. 1980-tól tíz esztendőn át a Zempléni Református Egyházmegye esperese volt. Szolgálatát valamennyi helyén a külső és belső építés iránti elkötelezettséggel, a békességre törekvés indulatával végezte a keresztyén hittel ellentétes ideológiai környezet okozta ezernyi nehézség közepette. Pásztori, magvetői munkájának beérett gyümölcseit mutatta, hogy élő kapcsolatot tartott fenn előző gyülekezeteivel, akik nem feledkeztek meg róla sem betegsége, sem eltávozása idején.

Szolgálatában hűséges segítőtársként állt mellette hitvestársa Oláh Ilona pedagógus. Két gyermekük született, István és Zoltán. Szívműtéte után 1993-ban vonult nyugalomba. Fia és felesége elvesztése terhét hittel hordozta, boldogságát sokféle tehetséggel megáldott unokái és szerető családja jelentette. Otthon érezte magát Patakon, szívesen gondozta kertjét, megtapasztalta a közösségben személye megbecsülését.

Egy szempillantás alatt ment el 2005. augusztus 1-én. Kerti munkálkodás közben érte a hazahívó szó. Szeretettel őrzi emlékezetét családja, akik számára megértő, csupa szív apa, após, nagyapa lehetett. Nem feledik gyülekezetei az érces hangú igehirdetőt, a családokat imádságban hordozó lelkigondozót. Sokáig emlegetik még a derűt sugárzó, jó ízűen kacagni tudó jó barátot, évfolyamtársat, pataki öregdiákot. Amit hirdetett, azt élte is, részese és továbbadója lehetett a halálnál is erősebb szeretetnek, az Úr Jézus Krisztus szolgájaként.

A búcsúzás órájában az igehirdetést utóda, Virágh Sándor végezte. A család nevében komája, Dr. Mészáros István nyugalmazott püspök szólt. A zempléni gyülekezetek nevében Egeresi László egyházmegyei főjegyző, az egyházkerület nevében Szűcs Endre kerületi főjegyző méltatta munkásságát. Baráti köre és évfolyamtársai képviseletében Kocsis Attila és Dr. Benke György emlékezett, a pataki gyülekezet háláját Sipos István főgondnok beszéde és az énekkar szolgálata fejezte ki.

A pataki templomot zsúfolásig megtöltő gyászoló gyülekezet énekelve kísérte ki nyugvóhelyére a koporsót, ahol a harsányi gyülekezet tagjai szolgáltak énekléssel. A család nemes lélekkel a koszorúmegváltást a pataki orgona felújítása céljára ajánlotta fel.

Emlékezete legyen áldott.

Virágh Sándor

lelkipásztor, Sárospatak