A Nap látványa és éltető ereje minden embert lenyűgöz, úgy ahogyan azt a következő részben olvashatjuk: „Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr , nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek." (Zsolt 84:12)

Az egyik leglátványosabb égi jelenség az üstökösök megjelenése, mely az emberek többségére erős lélektani hatást gyakorol, pedig az üstökösök a naprendszer legparányibb tagjai közé tartoznak. Az üstökösök magjának átmérője a kilométerek, legfeljebb a tíz kilométerek nagyságrendjébe esik. Ezt a magot jég, a jégbe fagyott gázok és kozmikus kőzetek alkotják. Amikor az üstökös égi útja során a Nap-Föld távolság néhányszorosára megközelíti a Napot, a fagyott anyag párologni kezd, és a mag körül kialakul egy igen ritka gázfelhő, melyet kómának nevezünk. Ennek hossza már tízezer kilométerekkel mérhető, és távcső segítségével megfigyelhető. Ha az üstökös még közelebb kerül a Naphoz, az abból nagy sebességgel kiáramló anyag (napszél) a gázgömböt megnyújtja, így kialakul az üstökös csóvája, melynek hossza már több száz kilométer. Vannak, akik ezzel azonosítják a próféta látomását: „Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van." (Jer 1:13)

A legismertebb égi jelenség a Máté evangéliumában említett „betlehemi csillag", mely egy valóban átélt jelenség volt. A „csillag" megjelenésekor egy igen ritka fényjelenség következett be. Néhány hónapon belül a Jupiter bolygó háromszori együttállása volt megfigyelhető a Halak csillagképben a Szaturnusszal. Ez a többször megjelenő feltűnő égi fény mutatta a jászolhoz vezető utat.

Az üstökösökhöz hasonló misztikus jelenség a meteorok, vagy másként hullócsillagok megjelenése az égbolton, melyeknek természetesen semmi közük a valódi csillagokhoz. A hullócsillag esetében a Nap körül keringő, a legtöbb esetben néhány centiméter átmérőjű kozmikus anyagról van szó, mely ha keresztezi a Föld pályáját, és bekerül annak légkörébe, a súrlódás miatt felizzik. Nagy távolságról ez önmagában még nem lenne látható, de a meteor körül egy néhány deciméter széles fénylő levegőcsatorna keletkezik, ami már távolról is jól megfigyelhető.

Természetesen vannak nagyobb méretű meteorok is, amelyek átmérője, ha eléri a deciméteres nagyságrendet, a hullócsillag ragyogása meghaladja az esthajnalcsillag fényességét, ezeket tűzgömböknek nevezzük. Ez a jelenség lehetett az alapja, háttérélménye a következőknek: „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!?" (Ézs 14:12); „leesék az égről egy nagy csillag, égve mint egy fáklya." (Jel 8:10)

Végül a sarki fény csodálatos jelenségéről néhány szót, mely a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak, kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pó­lusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a levegő atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A jelenség 80-1000 km magasságban fordul elő, leggyakrabban 100 km magasságban figyelhető meg. A sarki fény formái változatosak, állandóan változnak, gyakran függönyre, ívelt szalagokra emlékeztetnek vagy sugaras szerkezetűek. Műholdról készült felvételek tanúsága szerint a jelenség fénygyűrűként, glóriaként veszi körül a Földet.

Szabó Attila

Sárospataki Református

Kollégium Gimnáziuma és

Általános Iskolája