Olvassuk hát a két kép üzenetét.

Az első kép biztos vonalvezetéssel, meleg színek megválasztásával, a kompozíció helyes egységével, térarány jó alkalmazásával, jó hangulatú és örömöt közvetít. A kép készítője üzeni: szeretnek és viszont szeretek, fontos vagyok, kiegyensúlyozott és harmonikus az életem.

A második rajz esetében a szín komorsága, szálkás, szögletes vonalvezetés, mély, tört szín alkalmazása komor hangulatot idéz. Az arc satírozása hangsúlyos, a fény-árnyék helyes arányának alkalmazása pedig egyáltalán nem jelenik meg. A kompozíció arról beszél, hogy el szeretnék bújni, el akarok húzódni. A kép egy kiáltás: egyedül vagyok, érzelmi kapcsolataimban nincs harmónia, kommunikációmban félelem van.

Hihetünk-e a rajzok üzenetének? A rajz csak egy információ azok közül, amelyek alapján megismerhetjük a ránk bízottakat. Az első rajzot készítő kislány egy hattagú családban él, ő a harmadik gyermek, a családja nyitott, szerető légkörű. A második kislány szülei hosszú huzavona után másfél éve elváltak, a kislány édesapjával maradt, mert édesanyja új kapcsolatba kezdett. A válás bizonytalanságot, magányosságot hozott a gyermek számára. Az azonos nemű szülő elmenetelével életmintája is sérült. Lelkileg elhagyatottnak, elhanyagoltnak érzi magát.

Kétféle rajz, kétféle üzenet, kétféle élet. Hitoktatóként kétféle figyelmet, kétféle törődést igényel.

Örsi Anikó

nevelőtanár, főiskolai adjunktus

Sárospatak