Egyszerű parasztgyerek vagyok. Szüleim földművesek voltak. Édesanyámnak 3 testvére van, édesapámnak is 3, mi négyen vagyunk testvérek. Kulákoknak hívták őket, mert sok gyerek, viszonylag szép darab föld, kemény munka tartozott életükhöz.
Mindenkit meghatároz a háttere. Te mit hozol otthonról?
Sokrétű az, amit otthon kaptam. Egyfelől református volt a családom. Hétközben dolgoztak, mi iskolába jártunk, és ezen kívül is mindannyiunknak megvolt a munkája, amit el kellett végezni az állatok körül, a ház körül. Szombaton elvégeztük az utolsó simításokat, cipőket kipucoltuk, ruhánkat előkészítettük, hogy vasárnap már csak a templomba kelljen menni. A vasárnap az istentiszteleté és a pihenésé. Ezt otthon szoktam meg, és így élek azóta is feleségemmel és kislányommal.
Az egyházhoz való kötődést tehát otthonról hozod, de említetted, hogy több fontos kérdésben meghatároz a neveltetésed.
Igen. A munka fontossága például örökség. Nálunk a munkája alapján mérték az embert. Munkája alapján becsülték vagy nem becsülték, így mondták meg, hogy az ember kicsoda. Ma is így gondolom, hogy az emberről a tettei beszélnek.
A tettek alapján református keresztyén valaki. Nem az a fontos, hogy ki mit mond magáról, hanem hogy ki mit és hogyan cselekszik.
Ugyanígy az otthonról hozottak alapján gondolkodom a történelemről és a világról. Ha például édesapám azt mondta, hogy 1956-ban forradalom volt, akkor összevitatkoztam az iskolában a tanítóval, hogy az nem ellenforradalom.
Főállásban a Sárospataki Kollégium Tudományos Gyűjteményeinél dolgozol.
Igen, 1995-től. Korábban kamionsofőr voltam, aztán hallottam, hogy sofőrt, raktárost keresnek. Így kerültem ide Szentimrei Miska bácsi idejében.
A nyolcórás munkádon túl itt is észrevehetjük a falakon a munkáidat.
Faragott címerek ezek, amelyeket minta alapján készítettem.
Van, amikor minta alapján dolgozol, és van, amikor saját ötleteid alapján?
Igen, a címereket csak minta alapján szabad csinálni. A Trianon-fához azonban csak a Wass Albert idézetet kaptam, a többi saját elgondolásom. Az idézetről jutott eszembe az életfa képe. Gyökerek, erős törzs, és a lombkorona nagy Magyarország. Mert ahogyan a fa sem élhet részletekben, ugyanúgy a nemzet is csak egészében, összességében tud élni. Trianon szétszabdalta, és azt csak erősítette a decemberi népszavazás, ami azóta is nagyon felkavar, ha rá gondolok.
Nemcsak a kért és megrendelt témát jeleníted meg tehát a munkáidban, hanem beleteszed saját hitvallásodat.
Fontos, hogy sose felejtsük el, hogy honnan jövünk. Ha nem ismerjük a múltat, nincs jövőnk. Erre szeretném emlékeztetni azokat, akik például a Trianon-fát megnézik.
Feladatod-e ez reformátusként? Feladata-e ez általában az egyháznak?
Mindenképpen. Ma a történelemtanítást, az iskolai oktatást más irányba kényszerítik. Nekünk őszintén kell beszélnünk, és hangsúlyt kell adnunk a sokak által elfelejteni vagy bagatellizálni kívánt történelmi eseményeknek. Mert csak így értelmes a jelenünk és csak így van jövőnk.
Nagy horderejű történelmi kérdéseknek állítasz tehát emlékeket.
Nem kizárólag. Ahol lakom, felújítottam egy gémeskutat, tisztelegve azok előtt, akik ott éltek azon a környéken, ott dolgoztak, ott boldogultak. Vagy például az a munka, amelyen most dolgozom az első csanálosi (ma Ócsanálos és Újcsanálos néven találjuk meg) református lelkésznek állít emléket a jelenlegi lelkipásztor és a gyülekezet kérésére. Több településen is megtalálhatóak azok a munkáim, melyek az adott közösség történelméről beszélnek.
Ha egyetlen munkáddal kellene bemutatnod magad, melyik lenne az?
Talán az orgona betétlapjára vagyok a legbüszkébb. Igen szoros határidővel kellett elvégeznem egy nagy volumenű munkát. Legjobban mégis az esett, hogy felkértek erre a munkára, hogy képesnek és alkalmasnak találtak rá.
Barnóczki Anita