Ezeknek az állatoknak utolsó menedékhelyül szolgálnak templomaink tornyai, padlásai, és védelmük érdekében legtöbbet a templomok kezelői, lelkészei tehetnek.

E két állatcsoport: a baglyok és a denevérek. Országos felmérésükre, megmentésükre többféle természetvédelmi szervezet is indított programokat, melyek a területenkénti templomban lakó fajok felméréséből, fajuk és példányszámuk meghatározásából, valamint esetleges védelmi tevékenységekből állnak.

Hogy miért szükséges mindez? Elsősorban a denevérek vannak kitéve fokozott veszélynek: megszűntek ősi élőhelyeik, a tágas barlangok, bányák, odvas öreg fák, a felgyorsult civilizáció, korszerű erdő- és mezőgazdálkodás, mértéktelenül használt vegyszerezés gátat szab terjeszkedésüknek, így próbálnak alkalmazkodni az emberközeli környezethez, amely nem mindig jár sikerrel, hiszen a városi parkok öreg fáinak üregeit is betonnal, szigetelő habbal töltik ki.

A gyöngybaglyok száma is megfogyatkozott, igaz az utóbbi időben állományuk stabilizálódott, de erre az érzékeny fajra kihatnak a rágcsálómérgezések és az élőhelyek megszűnése is. Jelenlegi országos állománya 1200 pár körüli, állományuk létszámát befolyásolja a hosszú, kemény, havas tél, amikor táplálékot alig találnak.

Templomainkban élő denevérfajok itt találják meg nyári szaporodó és táplálkozó helyüket. Országunk egyedülálló denevérfaunával rendelkezik, mintegy 31 fajjal, ebből 6 faj épületek lakója. Kis országunkat tekintve nem elhanyagolható az a mennyiség, mely a trianoni határok átszabása után még megmaradt. Számtalan tévhit miatt sokat szenvedett a régi időkben, sajnos még manapság is találunk rá példát, ahol alaptalanul üldözik tűzzel-vassal denevéreinket. Európában kizárólag rovarevő denevérek vannak, nem szívnak vért, nem ragadnak hajba, de mint minden melegvérű emlős a veszettséget terjeszthetik, ezért szoktuk kesztyűvel megfogni őket, bár Európában még nem volt példa ilyenre.

Táplálkozásával nagy hasznot hajt, például egy törpedenevér egyetlen éjszaka alatt 3500 szúnyogot, levéltetvet képes elfogyasztani, ami testtömege 25%-nak felel meg. Ugyanígy a másik épületlakó állatfaj, a gyöngybagoly pockokkal, egerekkel, patkányokkal, egyéb kisemlősökkel táplálkozik, szintén hasznot hajtva a mezőgazdaság számára.

Magyarországon 1901 óta minden denevérfaj védett, tilos őket elpusztítani, befogni, tartani, zavarni, búvó- és pihenőhelyüket megváltoztatni. Ugyanígy védett az összes bagolyfaj. Templomainkban zavarásnak minősül a nem megfelelő időben végzett renoválás, melyről a felújítások előtt értesíteni kell az illetékes természetvédelmi hatóságot. Sok helyen a galambok szemetelése miatt lezárják a templomokat különféle hálókkal, melyen keresztül nincs esélye bejutni a védett baglyoknak, denevéreknek. Ilyen és hasonló esetekben kérjék segítségünket: költőláda kihelyezéssel, galambmentesítéssel, felgyülemlett denevérguanó eltakarítással, alpintechnikát igénylő kisebb munkálatok elvégzésével tudunk segíteni. A költőládákat a templom állagának rongálása nélkül, alig észrevehető helyre rakjuk, melyen keresztül a bagoly az épületbe nem tud bejutni, csak a ládába.

Szinte az egész ország területe le van fedve épületlakó fajokat felmérő kutatókkal, akikhez bizalommal lehet fordulni tájékoztatásért vagy segítségért. Ugyanígy a Tiszáninneni Református Egyházkerület területein (Zemplén, Taktaköz, Cserehát, Borsodi mezőség stb.) is vannak felmérők, akik tevékenységéhez a feljutás lehetőségét a lelkészek, gondnokok biztosíthatják. Tájékoztatni kell őket, amennyiben elpusztult állatokat találnak a templomban, vagy bármilyen átalakítás történik olyan tornyokban, padlásokban, ahol ezek az állatok menedéküket megtalálták. Természetesen ezeknek a kutatóknak rendelkezniük kell az illetékes természetvédelmi szerv által kiállított kutatási engedéllyel, igazolvánnyal.

Kérjük tehát, a fentiekben bemutatott állatfajok megőrzése érdekében segítsék munkánkat, és forduljanak hozzánk bizalommal, amiben tudunk, segítünk.

Bereczky Attila Szilveszter, felmérő

Magyar Denevérkutatók Baráti Köre

Tel: 06-30-9982-178