Ez esztendei örömünk „Nagy hálaadásunk" (225. dicséret) pedig azért van, mert a 92-es születés után a gyülekezet nagy családja egy újabb családdal gazdagodott, egy kisebb testvérrel: az óvodával. Használom ezt a képet azért, mert egyrészt az iskola szervezetileg magában foglalja mint tagintézményt, másrészt ennek megszületése - hála legyen Istennek - köszönhető annak, hogy azok a szülők, akiknek idősebb gyermekei már itt jártak, vagy itt járnak az iskolába, nagyon szívesen adták volna gyermekeiket a szülői ház után első közösségként egy református óvoda közösségébe. Harmadrészt, négy évvel ezelőtt feleségem több tanító nénivel együttműködve megalapított egy Kismamakört. A bevezető áhítatok után az őket érintő kérdésekről volt alkalom beszélgetni, meghívott szakemberekkel konzultálni. Azt a segítséget kapták a gyülekezetben, amire leginkább szükségük volt, s azzal az igei látással gazdagodtak meg, jutottak elhatározásra, hogy ha már tudjuk, hogy az Úr ajándéka a gyermek, és imádságban hordozzuk őket, és próbálunk keresztyén szülők lenni, gyermekeinket úgy nevelni és neveltetni, akkor olyan óvodára lenne szükségünk, ahol ebben a szellemiségben nevelik gyermekeinket. Valamint megfogalmazták azt is, hogy az iskola kiegyensúlyozott tanuló-utánpótlása is könnyebben biztosítható lenne.
Tavaly nyár elején megtörtént egy közvéleménykutató felmérés, amelynek eredménye elindította a Presbitériumot az óvodaalapítás felé. Épületünk nem lévén az Önkormányzathoz kopogtattam be, elmondva szándékunkat, bízva abban, hogy megoldást találunk. Az óvodaalapítás szándékát és elvét támogatták, hiszen az alkotmányos jogunk és az önkormányzat nem hozhat ellentétes értelmű határozatot, a gyakorlati megvalósulást azonban nem tudják támogatni. Külső forma híjával az ügy elveszni látszott „nem volt hely a vendégfogadóban" (Lukács 2), de még egy istálló sem látszott, még az sem kínálódott szállásul. 73 család szándéka most nem tud megvalósulni, így kezdtük 2003 szeptemberét.
DE AZ ÚR keleti szelet támasztott és ott is út készíttetett, ahol nem volt út (Ex 14).
Megvásárolhatóvá lett az iskolánk szomszédságában álló félhektárnyi beépíthető belterületű ingatlan egy jó állapotú századfordulón épült épülettel. Egyházkerületünk vezetősége - megértve gondunkat, és fontosnak tartva ügyünket - hathatós segítséget adott. Advent idejére már a nevünkön volt az ingatlan, és a tervezés elkezdődhetett, az események felgyorsultak. Németh Sándor építésztervező megőrizve az ót és megépítve vele együtt az újat, számunkra egy csodálatos, környezetbe illő óvodaépületet tervezett. A kivitelezést 2004. március 18-án kezdte el a SPIDI-BAU Kft. Gárdonyi Géza igazgató úr vezetésével. A műszaki átadás augusztus 17-én megtörtént. Az intézmény módosított működési engedélyét augusztus 30-án vehettem át a jegyző úrtól a Polgármesteri Hivatalban.
A tervezéssel és a kivitelezéssel egy időben folyt az intézmény belső felépítése, a tanári kar szervezése, a pedagógiai program elkészítése, véleményeztetése. Több egyházi óvodát meglátogattunk, a szokásos programokat mérlegeltük, így szakmailag és lelkileg lehetőségeink szerint is jól felkészülten állhattunk a startvonalhoz. Augusztus 22-én délelőtt megtartottuk ünnepélyes óvodai tanévnyitó istentiszteletünket. Főtiszteletű Szűcs Endre főjegyző úr szolgált közöttünk, megtisztelve bennünket jelenlétével, majd meghallgattuk az első óvodai tanévnyitó beszédet Németh Sándorné Répási Judit óvodavezetőtől. Egy kis gyermekcsoport szolgálatát követően került sor a tízfős óvodai tantestület ünnepélyes eskütételére. A templomi istentisztelet után az óvoda főbejáratánál hallgattunk meg néhány verset az óvoda leendő kisgyermekeitől, majd együtt vágtuk át a nemzetiszínű szalagot. Ezt követően az ünneplő gyülekezet bejárta az épületet, meghatódottan és nagy örömmel látva és tapasztalva azt - minden előzetes több hónapos, a városban terjesztett rosszindulatú híreszteléssel ellentétben -, hogy nem volt hiábavaló a munkánk, és „mindeddig megsegített minket az Úr" (1Sám 7, 12). Az óvoda 2004. szeptember 1-jén reggel 7 órakor a szülők és a bejövő 60 kisgyermek számára megnyitotta kapuit. „És lőn első nap...", a következőkről pedig Isten segítségével majd a tavaszra tervezett ünnepélyes átadás alkalma után szeretnék írni.
Gazda István esperes
Mezőcsát