- Milyen volt az indulásod, az iskola, a diákélet Miskolcon és Sárospatakon?
- Szülővárosomban, Miskolcon jártam elemibe, és itt végeztem az első négy gimnáziumot a református főgimnáziumban. Itt a cserkészet nyomta rá bélyegét életemre. Balázs Győzőnek, vallástanáromnak és cserkészparancsnokomnak kedvence voltam. Ő ihletett és irányított, így lettem az első négy osztály után Sárospatakon gimnazista, mert Balázs Győző meg volt győződve arról, hogy Pataknak szelleme van. Patakon újabb ihletésnek voltam részese, távlatok nyíltak meg előttem. A nyári vakációban egy barátommal bejártuk Németországot, majd teológus koromban stipendistaként Halleban tanultam Tussay Jánossal, Jánosi Ferenccel és Rózsai Tivadarral együtt. Négyen kerékpárral bejártuk Németország déli részét, majd Svájc érintésével Olaszországba kerékpároztunk le egészen Nápolyig.
- Patakon kik voltak hatással rád?
- A gimnáziumban Szabó Károly cserkészparancsnokom, a teológián Szabó Zoltán és főleg Darányi Lajos. A pataki templomban prédikáltam először egy vasárnap délután. Darányi Lajossal a kapcsolatot tovább ápoltuk.
Itt Erzsike közbeszól:
- Én Szárszóra jártam konferenciára, ahol Darányi Lajos volt a konferenciavezető. Lelki élményekben gazdagodtam ott. A tábortüzek, az ottani légkör életemben döntést hozott. Így történt, hogy amikor esküvőnkre került sor, Darányi Lajost kértük, hogy legyen eskető lelkészünk a Kossuth utcai templomban.
- Lelkipásztori munkád teljes egészében Miskolchoz kötődik. Hogyan kezdődött ez?
- Mint miskolci, ismerős voltam az egyházi berkekben. Farkas István püspök magához vett a püspöki hivatalba. Ő álmodta meg és szentelte fel a Deszka templomot, mint segédlelkész ott voltam a templom felszentelésén (1938-ban). Mikor részekre osztódott a nagymiskolci egyházközség, én lettem a tetemvári (Deszka templomi) gyülekezet lelkipásztora. Kóris Lajossal együtt készültünk évekig az igehirdetésekre, így az Alsóvárosban is, a Tetemváron is ugyanarról az Igéről és témáról szólt vasárnaponként az igehirdetés.
- Ma már nehezen érthető, de akkor nem volt problémamentes, hogy míg más templomokban a templombajárás megcsappant, a Desza templomban növekedett. Volt olyan terv is, hogy Szilágyi Istvánt el kell onnan helyezni.
- Igen, útban voltam a polgári (politikai) életben a kommunistáknak. Már akkor erősen dolgoztak, és megindult ellenem az áskálódás. De közben helyt kellett állni és végezni a lelkipásztori munkát. Darányi Lajos püspök lett, ő szeretett engem, mégis be kellett rendelnie Patakra, hogy elmondja, hogy el kell mennem Miskolcról.
Megint Erzsike szól közbe:
- Végül is bajt hoztunk rá, hogy Pista olyan határozott volt, nemet mondott. Ez neki (Darányi Lajosnak) lelkileg is, idegileg is problémát jelentett. Én is elsírtam magam, hogy a szárszói sok gyönyörű élmény meghomályosodott emiatt.
Pista bácsi veszi át a szót:
- Szeme szálkája voltam többeknek, bár senkivel sem tartottam haragot, de határozott voltam a szolgálatban. Mindezekben megsegített az Úristen, és lelkipásztori munkámban ez volt a legszebb időszak. (Kádár Péter megjelentetett egy könyvet a Deszka templomról, abban részletesen szó van munkámról.)
- Hadd kérdezzelek a családról, a családi háttérről!
- Miskolcon hitoktató is voltam. Még segédlelkész koromban letettem a vallástanári vizsgát Kolozsváron. Sok iskolában végeztem hitoktatást, és szerveztem az SDG munkát. A nem egyházi iskolákban is igen komoly munkát lehetett ezzel végezni a diákok között. Itt ismerkedtem meg feleségemmel, Erzsikével, aki társam, házastársam lett, és maradt is mindmáig. Nagyobbik fiam, Levente, a miskolci közlekedési vállalat igazgatója, a tetemvári gyülekezet főgondnoka. Szabolcs a Szentpéteri kapui kórházban sebészfőorvos. Ildikó lányom gépészmérnök, a Távhőnél dolgozik.
- Végezetül mi az, amiben összefoglalhatnád hosszú, olykor küzdelmes lelkipásztori munkádat?
- Azt mondhatom, hogy Isten különös kegyelmével volt hozzám, megáldott, és megáldotta azt a munkát, amit végeztem. Megáldotta a gyönge, erőtelen, emberi szolgálatomat. Mint vallástanár, kedves kapcsolatom volt a diákokkal, a gyülekezeti konfirmációs alkalmak különösen áldottak voltak. Áldom az Urat, hogy erőt adott, szorgalmat, hűséget a rám bízottakban.
Mi is hálát aduk mindazért, amit általad elvégzett az Úr itt Miskolcon. Az Ő áldása kísérje továbbra is életedet, Szeretteid munkáját!
Benke György
Bogács