A három bizottság már egy éve közös alkalmakat szervez, mert felismerték, hogy képviselt területeik, a jelentkező problémák és a kihívások egymással határosak, sőt egymás nélkül igazán nem is kezelhetőek. Az ülést a MRETZS elnöke Erdélyi Géza, felvidéki református püspök és dr. Hegedűs Lóránt ügyvezető elnök, nyugalmazott püspök vezették.
Az ülés három fő témát vizsgált és taglalt: a) a Kárpát-medencei missziói szervezetek munkálkodása és egymással való kapcsolataik; b) baranyai kísérletek a szórványgondozásban; c) a presbiteri bizottság Kárpát-medencei összekötő szolgálata és nemzetközi konferenciái.
Ablonczy Zsolt református lelkipásztor (a REFISZ alapítója) teljes körképet adott a honi missziói helyzetről, melyben nagy áldás, hogy a szövetségek és missziói szervezetek egymás elfogadására, megbecsülésére törekszenek, bár munkájukról és a bennünk adott lehetőségekről sokkal több tájékoztatást lehetne és kellene kapni a gyülekezeteknek. Erdélyi részről Ötvös József marosvásárhelyi esperes egészítette ki a beszámolót, a missziói szervezetek és a kormányzati rend kérdését is elemezve.
Bóka András nyugalmazott esperes egészen újszerű, az egyházi életünkben korábban már ismert gyakorlatról tartott előadást. Bevezetőjében történelmi áttekintést nyújtott a Baranya megyei szórványosodás folyamatáról. A mai szórványgondozás a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola (Károli Gáspár Református Egyetem Kara) végzett diákjaival való gyümölcsöző együttmunkálkodásra épít, melyben a régi „lévita" gyakorlatot újítják fel gazdagabb formában. Vagyis részben ifjú tanárok végeznek megbízással és jelentős felkészültséggel gyülekezeti szolgálatot, részben ifjú lelkészek tanári diplomával tanítanak is a helybeli szórvány gyülekezetekben.
A kérdést erdélyi, királyhágói részről Vetési László, a szórványkérdés talán legjelesebb Kárpát-medencei ismerője egészítette ki olyan hívő optimizmussal és valós eredményekkel, melyek mindnyájunkat megszégyenítettek és elköteleztek a szórványmunka ügyében.
A presbiteri kapcsolatrendszer, a szövetségek születéséről és Kárpát-medencei együttmunkálkodásáról Balla Tibor bizottsági elnök, illetve dr. Nagy Mihály tiszáninneni elnök számolt be, melyet Borza Zoltán missziói titkár (Felvidék), Bátky Miklós nyugalmazott esperes (Dunántúl), Bölcsföldy András spirituális (Budapest) és Fekete Vince (Erdély) egészítettek ki.
A tanácskozás kedves alkalma volt, amikor a Teológiai Akadémia kérésére Ablonczy Zsolt lelkipásztor (Budapest) szolgálhatott a teológusok hagyományos gyülekezeti alkalmán, melyen az ülésezők testületileg vettek részt.
Az ülés házigazdája dr. Győri István dékán és felesége, illetve dr. Erdei Pál igazgató volt, kik mind az előkészítésben, mind a két nap folyamán körülvették a résztvevőket figyelmességükkel és segítségükkel.
Czövek Olivér főtitkár az egész ülés nevében és a MRETZS elnökségének nevében is köszönetét fejezte ki a sárospataki ülésezés lehetőségéért, a vendéglátók és az egész teológus ifjúság lelkületéért és magatartásáért.
D. Szabó Dániel, A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Missziói Kutatóintézetének főmunkatársa
Az ülés három fő témát vizsgált és taglalt: a) a Kárpát-medencei missziói szervezetek munkálkodása és egymással való kapcsolataik; b) baranyai kísérletek a szórványgondozásban; c) a presbiteri bizottság Kárpát-medencei összekötő szolgálata és nemzetközi konferenciái.
Ablonczy Zsolt református lelkipásztor (a REFISZ alapítója) teljes körképet adott a honi missziói helyzetről, melyben nagy áldás, hogy a szövetségek és missziói szervezetek egymás elfogadására, megbecsülésére törekszenek, bár munkájukról és a bennünk adott lehetőségekről sokkal több tájékoztatást lehetne és kellene kapni a gyülekezeteknek. Erdélyi részről Ötvös József marosvásárhelyi esperes egészítette ki a beszámolót, a missziói szervezetek és a kormányzati rend kérdését is elemezve.
Bóka András nyugalmazott esperes egészen újszerű, az egyházi életünkben korábban már ismert gyakorlatról tartott előadást. Bevezetőjében történelmi áttekintést nyújtott a Baranya megyei szórványosodás folyamatáról. A mai szórványgondozás a Nagykőrösi Tanítóképző Főiskola (Károli Gáspár Református Egyetem Kara) végzett diákjaival való gyümölcsöző együttmunkálkodásra épít, melyben a régi „lévita" gyakorlatot újítják fel gazdagabb formában. Vagyis részben ifjú tanárok végeznek megbízással és jelentős felkészültséggel gyülekezeti szolgálatot, részben ifjú lelkészek tanári diplomával tanítanak is a helybeli szórvány gyülekezetekben.
A kérdést erdélyi, királyhágói részről Vetési László, a szórványkérdés talán legjelesebb Kárpát-medencei ismerője egészítette ki olyan hívő optimizmussal és valós eredményekkel, melyek mindnyájunkat megszégyenítettek és elköteleztek a szórványmunka ügyében.
A presbiteri kapcsolatrendszer, a szövetségek születéséről és Kárpát-medencei együttmunkálkodásáról Balla Tibor bizottsági elnök, illetve dr. Nagy Mihály tiszáninneni elnök számolt be, melyet Borza Zoltán missziói titkár (Felvidék), Bátky Miklós nyugalmazott esperes (Dunántúl), Bölcsföldy András spirituális (Budapest) és Fekete Vince (Erdély) egészítettek ki.
A tanácskozás kedves alkalma volt, amikor a Teológiai Akadémia kérésére Ablonczy Zsolt lelkipásztor (Budapest) szolgálhatott a teológusok hagyományos gyülekezeti alkalmán, melyen az ülésezők testületileg vettek részt.
Az ülés házigazdája dr. Győri István dékán és felesége, illetve dr. Erdei Pál igazgató volt, kik mind az előkészítésben, mind a két nap folyamán körülvették a résztvevőket figyelmességükkel és segítségükkel.
Czövek Olivér főtitkár az egész ülés nevében és a MRETZS elnökségének nevében is köszönetét fejezte ki a sárospataki ülésezés lehetőségéért, a vendéglátók és az egész teológus ifjúság lelkületéért és magatartásáért.
D. Szabó Dániel, A Sárospataki Református Teológiai Akadémia Missziói Kutatóintézetének főmunkatársa