Az ökumenikus imahéten tehát az egyháztestek vezetői szolgáltak, ám még fontosabb, hogy mind, akik jelen voltak, érezhették az egyház vezetője jelenlétét. Így lehetett, hogy a görög és római katolikus, illetve a református templomokban ott voltak a különböző felekezetek gyülekezeteinek tagjai. Vendégként egy másik közösségben, de otthon az Isten hajlékában. Az imahét a közös könyörgés alkalma, de egyszersmind erőmutatás is. Jó volt látni, hogy a teli templomokban Krisztus földi egyházának - megosztottságban és támadások közepette is - ereje van. Még inkább jó volt érezni, hogy ez az erő nem a tömegben, nem a hatalomban, hanem a Szentlélek Istenben van.
Kovács József,
sárospataki vallástanár