Tévedés ne essék: a Herreweghe-féle album nem ez az eset. Sőt. Figyelve a gyarapodó (mára elég tekintélyes) diszkográfiát, az egy-másfél évenkénti rendszerességgel, de mostanában még sűrűbben kijövő újabb kantáta-lemezeket, szerényen megállapíthatjuk: nevezett előadók a (30 éve folyamatosan újra felfedeződő) KantátArktisz (bocs) jelenleg legalázatosabb expeditőrei. Hogy ezt is megmagyarázzuk: bizonyos szolid jó ízlést vélünk megnyilvánulni már abban a biztos mozdulatban is, mellyel dirigensünk e kétszáz irdatlan remekmívű darabból lemezenként három-négyet kiválaszt. Szemben a sportcipős hevületben fogant nagyigényű, jegyzék szerinti „össz-”, ill. kronológ sorrendben lassan „összesülő” (ember tervez), vagy a tuti „best of” válogatott kiadásokkal, Herreweghe (Istené az áldás) egyszerűen egymás mellé rak hat darabot, plusz az a négy gyönyörű „lutheránus” mise, és az eredménytől, hogy úgy mondjam, magunkba szállunk.
Mindez önmagában persze, kevés lenne a boldogsághoz. Herreweghe szerintem hívő ember. Meg hiába na, tanult valami pszichiátriát is állítólag. És az előadás? Azt is elmagyarázom: nagyszerű.
(J. S. Bach: Kantáták, misék Ea.: Barbara Schlick, Agnes Mellon, Gérard Lesne, Charles Brett, Howard Crook, Chistoph Prégardien, Peter Kooy, a ghenti Collegium Vocale Kórusa és Zenekara, vez.: Philippe Herreweghe, 4CD Virgin Classics, www.virginclassics.com)
SzB
…az már folyásba indúlt kinyilt szeretet…
agy divat manapság a települési monográfiák írása és kiadása. Minden magára valamit is adó falu és város megíratja a maga dicsőséges vagy éppen unalmas, de az ott lakók szempontjából mindenképpen tanulságos történetét. Megvannak az erre szakosodott, vagy jobb esetben hivatott szakemberek, és talán nem veszik zokon, ha azt mondom, hogy a történelmi tényektől és adatoktól eltekintve ezek nagy része egy kaptafára készül.
Sipos Vizaknai Gergely, első könyves, fiatal lelkipásztor kötete azonban valamiben különbözik a megszokott sablontól. Bár felosztása, fejezeteinek egymásutánisága követi a műfaj kívánalmait, mégis valamiben más. Amikor végigolvastam a község történetét, a vidék helyzetét a reformáció korában, majd megismerkedtem az egyházközség életének folyásával a Biblia nyomtatásának időszakától egészen napjainkig, ott motoszkált bennem az érzés, itt valami többről van szó. Elszánt kíváncsisággal folytattam a könyvet, és olvastam a templomról, a harangokról, a parókiákról, iskoláról, a görög és római katolikus egyházközségekről, és próbáltam megfejteni a könyv titkát. Részletesen tanulmányoztam a gondosan összeállított függelék kép- és adatanyagát, és még mindig nem tudtam a választ. Már nem volt más hátra, mint az irodalom és forrásjegyzék. Ezen is túl jutva becsuktam, és szeretettel megsimogattam.
Akkor megtaláltam a választ, hogy miben más ez a kötet. Ez egy szeretetmonográfia. Aki írta, szereti a falut, a gyülekezetet, ahova Isten lelkésznek állította. Ezért ajánlotta a könyvet a hetvenöt vizsolyi reformátusnak. Ez a szeretet bújik meg a gondosan összegyűjtött adatok, az olvasmányosan megírt fejezetek mögött. A sorok mögül sugárzó érzés lendíti át az olvasót a néhol becsúszott, döcögős mondatokon.
Szeretetmonográfia ez abban az értelemben is, hogy a Hernád Kiadó a tartalomhoz illő igényes belsőt és elegáns, önmagát kellető külsőt adott a kötetnek, amelynek példányait az egyházközségnek adományozta.
Kívánom az 1824-ben kelt vizsolyi folyamodványt idézve a szerzőnek és a kiadónak, lelkipásztornak és gyülekezetnek és nekünk olvasóknak, „hogy az már folyásba indúlt kinyilt szeretet közöttünk el ne aludjon”– mert ez lehet a megtartó erő.
A könyv (műbőr kötés, hollóházi porcelán díszítéssel) megvásárolható a vizsolyi református templomban és a parókián, vagy megrendelhető az egyházközség címén:
3888 VIZSOLY, Sz. János u. 123. Tel./Fax: (46) 387-187 E-mail: vizsolyref@psinet.hu Ára: 2.500 ft (számozott példány 4.000 ft)+postaköltség. A teljes összeg a Vizsolyi Református Gyülekezet támogatására szolgál.
CSBI
Nem kell feltétlenül holtfáradtnak lenni ahhoz , hogy az ember beessen egy jó kis mélyülésű bőrfotelbe (már ha van neki otthon ilyen), vagy leguggoljon bekötni a cipőfűzőjét, vagy esetleg hasra essen, hogy tápászkodás közben kelljen véletlenül elgondolkodnia azon: milyen más is lentről a világ! Más, magasabb perspektívát látni néha bizony nem (dülékeny) toronyházakból lehet, le kell ahhoz hajolni, és benézni feledőben hagyott gyermeki kicsinységünk ablakán; még ki tudja, tán az ajtón is beférünk.
A Kaláka „Zenéskönyv”- sorozatának harmadik darabja (illetve annak „zenés” része) nagyszerű módot nyújt minderre: a megénekelt dolgok (A-tól [asztal] Z-ig [félzokni], összesen 34 szám) a mondott „alsó” megközelítés élményét nyújtják, gyerekeknek ismert és üdvözölt, felnőttebbeknek újra elsajátítható formában. A költők jókedvükben írt (gyermek[?])versikéit a közismert „hangon” és hangszerelésben szellemes, bájos, jópofa, naiv, itt-ott döcögős, de jóindulatú dalocskákká kerekítette a Gryllus-csapat, nagyoknak közelibbé idézve a messze ringó gyermekkort, viszont kisebbeknél felügyelt mennyiségben sem biztosan elűzve a retardációs kockázatot.
Szóval, az önbefordulással csak csínján, ki-ki saját (gyermeke) felelősségére.
(Kaláka: Az én szívemben boldogok a tárgyak, CD, Gryllus Kft., 1539 Budapest, Pf. 655, GCD 022 2001, www.biomusic.hu)
SzB