Református egyházunkban mindig is kiemelkedő szerepet töltött be a fiatalság. Úgy is mondhatnám, hogy az egyháznak alapvető kötelessége eleget tenni Jézus Krisztus felszólításának: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!" Bátran állíthatom, hogy egyházkerületünk is fő feladatának tekinti, hogy minél több gyermek, minél több fiatal vegyen részt az általuk szervezett programokon. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Konfirmált Fiatalok Találkozója, mely az egymásba, valamint Istenbe vetett hitünk megerősítését tűzte ki fő céljául.
2006. október 14-én nagy nyüzsgés töltötte be a Lévay József Református Gimnázium tornatermét. A Sárospataki Református Gimnázium énekkarának előadása, illetve Török István nagytiszteletű úr áhítata után dr. Dienes Dénes, a Sárospataki Református Kollégium nagykönyvtárának igazgatója kereste a választ a konferencia alapkérdésére: Mit is jelent ma református fiatalnak lenni? Az ezt követő csoportbeszélgetések mindenkinek lehetőséget adtak arra, hogy a megjelentek még jobban elmélyedjenek a témában, és ők maguk is megfogalmazzák szubjektív véleményüket a kérdésről. Egész napos együttlétünk legnépszerűbb mozzanata a közös ének volt, hiszen a beregszászi Hajnalcsillag együttes mellett fellépett a Lévay gimnázium Lámpás dicsőítő csoportja is. Természetesen a vándorbibliai vetélkedő sem maradhatott el, melynek trófeáját a győztes Tarcal vitte haza.
A délutáni órákban az ún. alternatív programok és a lehetőségek piaca segítettek abban, hogy mindenki érdeklődési körének megfelelően élvezhesse az összejövetel perceit. Ehhez elsősorban a Máon Református Szeretetotthon „Cirkusz" darabja, a Biztos sziklaklub, a Magyar Református Szeretetszolgálat, az MRE Ifjúsági Irodája, az Európa Rádió Miskolc és a Sárospataki Református Lapok járultak hozzá. A sikeres találkozóra a három órától kezdődő Lámpás koncert tette fel a koronát.
„Református fiatalnak lenni ma: ajándék, feladat és kihívás..." Ajándék, hiszen egy református embernek más perspektívából kell látnia a világot.
Hitünk ad az életben olyan biztos pontot, mely segít abban, hogy minden rosszban megtaláljuk a legjobbat, s hogy azt gondolhassuk: ennek valamiért így kellett történnie. Feladat, hiszen egy református fiatalnak úgy kell cselekednie, úgy kell élnie, hogy az mások számára is példamutató legyen, s persze mindenkinek a saját lelkiismeretével is el kell számolnia. Valamint kihívás, mert olyan értékrendnek kell megfelelni, olyan keretek között kell élni az életet, mely a mai nyüzsgő 21. században egyáltalán nem könnyű.
A találkozó résztvevőjeként körültekintve egy nagy családot láttam magam előtt. Olyan református fiatalok családját, akik egymás gondjairól, egymás dolgairól közösen beszéltek, közösen gondoskodtak. Olyan családot, mely azt éreztette velünk, hogy igenis van hova tartoznunk. Minden megjelent azt bizonyította, hogy nem csak „egy statisztikai szám", hanem élő, aktív tagja kíván lenni a Tiszáninneni Református Egyházkerület nagy családjában.
Kojsza Péter