A cseh-magyar történelmi kapcsolatok sokszor bonyolult, egyáltalán nem problémamentes vonulatában két kiemelkedő korszak volt. Az első Lorántffy Zsuzsanna kora, aki Comenius Ámós Jánost a csehek világhírű tudósát meghívta Sárospatakra, hogy világosságot hozzon a magyar református művelődés történetébe. De jóval kevesebbet tudunk Végh János és több mint 40 fiatal felszentelt lelkészről, akik II. József császár Türelmi Rendelete nyomán mentek ki Sárospatakról és Debrecenből Cseh- és Morvaországba, hogy világosságot vigyenek az evangélium tiszta hirdetésével.

A miskolci konzisztórium (egyházkerü1eti közgyűlés) kirendelte a libisi gyülekezet lelkipásztorának Végh Jánost a „Sárospataki Kollégium kebelébő1, 1783. ápr. 6-án...", aki ekkor 28 éves volt. Végh János legkiválóbb prédikátora volt a cseh protestánsoknak, egész sor egyházi művet adott ki nyomtatásban a gyülekezetek számára. Legfontosabb volt a cseh testvé­rek számára kiadott „Imádságos könyv" c. műve. A csehek magyar apostola mindenekelőtt imádkozó ember volt. Éppen ezért válhatott a legkiválóbb református hitvallóvá, korának legjelentősebb egyházi írójává és tanító­jává a csehek között. Ezért voltak beszédei is szinte apostoli szózatok, tanítások, intelmek. Kiválóan beszélt nemcsak anyanyelvén, hanem latinul, csehül és németül is. Ismerte a bibliai héber és görög nyelvet. Nagy műveltségű lelkipásztor volt, műveltségét, tudását, a kor színvonalán álló Sárospataki Kollégiumban szerezte. A cseh reformátusok mint tudós lelkipásztort ma sem felejtették el, de a magyar honban a feledés homályá­ból kell ismét felemelni őt. Születésének 250. évfordulóján (2005) egyetlen sor emlékezés sem született a cseh reformátusok tudós prédikátorá­nak életéről, szolgálatáról.

Végh János küzdelmes élete annak bizonysága, hogy még a vallási, hitbeli türelemért is sok harcot, külső-belső tusakodást kell megvívni. A legnehezebb eszmei harcot gyakran saját hívő testvéreinek faji, nemzeti gőgje, fanatizmusa ellenében kellett folytatni. Életrajzában a felvilágosodás korának tükörképei tárulnak elénk. A Türelmi Rendelet az ágostai és helvét hitvallású protestánsok számára éppen csak megtűrést jelentett, sokféle megszorítással és fenntartással. A református prédikátornak is végig kellett járni a sok törődéssel telített keskeny utat... a vakbuzgóság és a közönyösség, a vallási fanatizmus és a szolgalelkűség megalkuvásai között. De Végh János mint a csehek magyar apostola, mindenkor a hitben való engedelmesség útját járta. Valamiképpen ma is tanít bennünket, hogy erről a jézusi keskeny útról le ne térjünk se jobbra, se balra. De a keskeny út nem mindig egyenes, sok kanyar és buktató van az emberek és népek sorsában s a keresztyén hivő közösségek kegyességi irányzataiban is.

De az imádkozó ember mindenképpen eléri célját, a lélek üdvösségét. Végh olyan hatalmas egyházi művet hagyott maga után, hogy bátran nevezhetjük őt az egyik legkiválóbb lelkipásztornak, aki megalapítója volt a megújult cseh evangéliumi egyházaknak. Olyan életművet, amelyben ma is érezhetjük lelkének és szellemének kisugárzását. Tovább él emberileg családjában és mindazokban, akik példája nyomán folytatják a munkát az „Úr szőlőjében cseh földön". Végül tovább él írá­saiban, amelyekből merítenek a késői utódok is: buzdítást, bátorítást és erőt az Úr munkájában való hűséges szolgálatra.

Végh Jánosnak ez volta jelszava: „Promte et sincere in opere Domini". „Készséggel és örömmel az Úr munkájában." Így élt ő hűséggel távol hazájától, és neve a cseh református Sionon áldott emlékű név mind ez ideig, s adja Isten, hogy ez maradjon ezután is.

Dövény, 2006.

Kocsis Attila

ny. lelkipásztor