Nagy esemény volt ez mind a gyülekezet, mind a lelkipásztor életében, hiszen a várkonyi gyülekezet, a hangonyi és centeri szórványokkal együtt is egy kis gyülekezetnek mondható. Az alig több mint 100 lelket számláló közösség naponta megtapasztalja az Úr Isten irgalmát, hiszen önállóan tud eltartani egy lelkészt. Kimondhatatlan öröm volt számukra ez a nap, amikor ünnepélyesen is beiktatást nyert tiszteletes úr.
A lelkipásztor életében is olyan volt ez az óra, amire - azt hiszem - élete végéig emlékezni fog. Közel négy esztendeje szolgál ebben a gyülekezetben, megválasztása azt üzente, hogy a gyülekezet tagjai megelégedéssel vannak személye és szolgálata iránt.
Az első beiktatás volt ez az életében, aminek áhítata, öröme és izgalma még sokáig betölti a szívét.
Gazda István esperes úr Jeremiás próféta könyvéből olvasta az Igét. Az elhívás történetét. Kiemelte, hogy miként Jeremiás életében szükség volt a megerősítésre, úgy van arra szüksége ma is minden lelkipásztornak. Áldást kívánt a fiatal lelkipásztor szolgálatára, családjára és a gyülekezet közösségére.
Az ünnepélyes beiktatás után az Apáczai Csere János Általános Iskola igazgatója, Gál Zoltán saját versével köszöntötte a lelkipásztort. Majd tiszteletes úr szolgálatára került sor, aki bizonyságtételének alapigéjét Józsué könyvéből olvasta a 24. rész 15. verséből: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk..." Azt hiszem, sokan meghatódva hallgattuk őt, hiszen szolgálatában felidézte azokat az eseményeket és személyeket, akik őt segítették eddigi életútján. Hálás szívvel emlékezett gyermek- és ifjúkorára, a miskolci, sárospataki és megyaszói hitbeli élményekre. Megköszönte az Úr Isten irgalmát.
„Úgy érzem, hogy amikor a jó Isten teremtő szeretete által e világra jöhettem, akkor az én életem mellett is ott volt két magasba emelt, imádságra kulcsolt kéz. Az édesanyám és édesapám keze." - így vallott a kezdetekről, és aztán arról, hogy imádkozó kezek kísérték és kísérik az ő életét. Így tud és így igyekszik helytállni az élet minden területén: lelkipásztorként, hitvesként, édesapaként. Isten megadta számára, hogy az ő háza népéhez igen sokan tartozzanak. A családon, rokonokon és barátokon kívül háza népe lett az Ózd-Sajóvárkonyi gyülekezet, a centeri és hangonyi szórványgyülekezetek, óvodák, iskolák, öregotthonok, ahol szolgál, a sajóivánkai református gyülekezet, és a sajókazai gyülekezet is, hiszen családjával ott él. Az ő háza népéhez tartoznak még sokan, mindazok, akik eljöttek erre az ünnepi istentiszteletre, és azok is, akik nem lehettek jelen, de szeretettel gondolnak rá a mindennapokban.
Tiszteletes úr szolgálata után a köszöntések sora következett. Az Egyházmegye nevében dr. Molnár Pál egyházmegyei gondnok úr köszöntötte a gyülekezetet és a beiktatott lelkipásztort. Majd a területi képviselők köszöntő szavai után a gyülekezet gondnoka, Kasza Bálint átadta a gyülekezet ajándékát az immáron beiktatott lelkipásztoruknak. A gyülekezet ifjai versekkel köszöntötték tiszteletes bácsijukat. A család nevében tiszteletes úr húga, Bundzik Tímea énekben fejezte ki áldáskívánását. Jó magam pedig, mint szolgatárs és feleség az 5Mózes 26,11-ben olvasható igével kértem áldást életére: „És örömöt találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened."
Ezután a meghívott lelkipásztorok köszöntötték tiszteletes urat. S bár mindig azt kérik tőlünk, hogy egy-egy igeverssel köszöntsünk csupán, ez itt sem sikerült senkinek. De azt mondhatjuk, hogy hála Istennek, mert olyan jó volt hallgatni a lelkipásztorok szívből jövő köszöntő szavait és az ő áldáskívánásukat, hogy azokból hosszú időre feltöltekezhetett az ember.
Az Úrnak irgalmát tapasztaltuk meg ezen a szép ünnepen újra, és azt kívánjuk tiszteletes úrnak és az ő háza népének, hogy hittel és hűséggel szolgáljon azok között, ahová az Úr őt küldte, és még sokáig énekelhessék együtt ezt a szép zsoltárt.
Azt hiszem, hogy akik ezen a vasárnap délután velünk voltak, szép gondolatokat, felemelő pillanatokat, drága igei üzeneteket zárhattak a szívükbe. Istentisztelet után a közeli általános iskolába hívta gondnok úr a vendégeket, ahol nagy szeretettel és finom falatokkal vártak mindenkit. Bátran mondhatom, hogy ez a kis gyülekezet nagy hitről és lelki erőről tett bizonyságot. Adja az Úr számukra, hogy a jövőben is minden találkozás, minden istentisztelet ünnep legyen.
Bundzik Attiláné
lelkipásztor