De nem tudom, hogy végiggondoltuk e már annak a jelentőségét, hogy mit jelent kiválasztottnak lenni? Kiválasztva egy feladatra. Kiválasztva a szolgálatra. Kiválasztva a vezetésre. Kiválasztva a tanításra. Kiválasztva tanítványságra. Kiválasztva presbiterségre. Mert a presbiteri tiszt nem csupán megválasztást kell, hogy jelentsen, hanem mindenkor kiválasztást is. Ez pedig felelősséggel jár, munkával jár. Erre fel kell készülni, ebben hűségesnek kell lenni. Amikor egyházunk, gyülekezeteink erőtlenségeiről beszélünk, azt kell megvizsgálnunk, mennyire vagyunk hűségesek a mi kiválasztó Urunkhoz, Jézus Krisztushoz. Mert tudnunk kell, hogy „Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek..." János 15:16.

A Miskolc-Avasi gyülekezet presbitériumát is a törvényben előírt szabályok szerint választotta a gyülekezet. De a kiválasztás, a Krisztustól való elrendelés, az egyénre szabott feladatok meghatározása és elvégzése fontos kérdése a presbitérium minden tagjának. Ezért keressük közösen az Ige által adott útmutatást, hogy valóban minden jó cselekedetre felkészítetten végezhessük a Krisztus által ránk bízott feladatot.

Az alakuló ülésen „fehér asztal" mellett voltunk együtt. Lehetőség nyílt egyen-egyenként arról bizonyságot tenni, hogy ki-ki hogyan és miben látja presbiteri szolgálatának feladatait. Egységes a véleményünk abban, hogy a gyülekezetben végzett szolgálatok akkor lesznek eredményesek, ha különböző területekre, különböző munkacsoportokra osztjuk el a feladatokat, mert a gyülekezet építése egy egész közösség összehangolt feladata. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a legjobban végzett emberi munka is hiábavaló, ha nem azzal az alázattal végezzük, hogy a növekedést egyedül Krisztus adja. Ez azonban nem feltételezi, hogy az emberi munkára, szolgálatra az egyház feje nem tartana igényt. Nagyon is szükség van rá, hiszen általunk válhat láthatóvá a világ számára az az ország, amit Jézus közénk hozott, az Isten országa.

Úgy gondoltuk, érdemes tehát először is i d ő t szakítanunk arra, hogy mi magunk, a presbitérium tagjai és lelkészek együtt figyeljünk az Ige tanítására. Ezért egy februári hétvégét Berekfürdőn töltöttünk. Az igei útmutatás a tanítvánnyá való elhívás, tanítás és elküldés céljáról, felelősségéről hangzott.

A megbeszéléseinket pedig három téma köré csoportosítottuk:

1. Isten országának képviseletében - Krisztus a fej, mi a tagok

2. Egy magyar református gyülekezet missziói feladatai a 21. században

3. Gyülekezetünk „arculatának" meghatározása

Mindhárom témakörben törekedtünk arra, hogy gyülekezetünkben végzendő konkrét feladatokról beszéljünk, amelyek előbbre viszik, építik azt.

Meggyőződésem, hogy a közös munka során világossá és egyértelművé vált valamennyiünk számára, hogy egyházunk, gyülekezetünk akkor erősödik meg, ha hitünk és életünk fundamentuma, feje Krisztus , mi pedig kiábrázolóivá, megjelenítőivé válunk a világ számára. Hogyan tehetjük ezt? Jézus erre nézve egyértelmű választ ad: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." János 13:35

Kívánom és kérem, hogy presbitériumaink a kiválasztottság felelősségével szolgáljanak gyülekezeteinkben.

Hangóné Birtha Melinda

lelkipásztor, Miskolc