Meggyújtottuk az adventi koszorú négy gyertyáját, majd közös énekléssel és egy rövid áhítattal tettük még meghittebbé közös ünneplésünket. Áhítatában esperes úr szólt a „papgyerekélet" nehézségeiről, illetve előnyeiről, hiszen a „kirakatélet" mellett az Isten közelségét is „készen kapja" a gyermek. Ez utóbbi vitathatatlanul nagy ajándék, életre szóló örökség. Példaként gondoltunk egy ismert lelkészgyermekre, akinek a szülei „csak" egy gyermeket kaptak. Ez a gyermek nem más, mint Keresztelő János. Végül meghallgattuk Wass Albert „A csodálatos balzsam meg a likas zsák" című karácsonyi meséjét.
Az áhítat után a gyermekek ajándékcsomagokat kaptak, majd kötetlen beszélgetésre is lehetőségünk volt.
Reménység szerint ezek után minden esztendőben sort keríthetünk egy ilyen családias délutánra. Jó a mindennapok, főként a „karácsonyi hajtás" közepette megállni, elcsendesedni és hálát adni Istennek mindazért, amit szolgái és családjaik ajándékul kapnak.
Részlet a Wass Albert - meséből:
„... bizony jól tennénk, ha mindannyian, akik még itt élünk a földön, megkeresnénk végre a fülünk mögött azt a csipetnyi balzsamot, amit az Úrjézus angyala eldugott volt oda, s ledörzsölnénk vele szemünkről a rosszak látásának csúnya hályogát."
sz.m.