A év elején készült kérdőíves felmérés a lelkipásztorok pihenési lehetőségeit, gyakorlatát, illetve azt vizsgálta, hogy várnak-e a lelkipásztorok, és ha igen, miben és hogyan az Egyházkerülettől segítséget. Ezek alapján készül el egy cselekvési terv, hiszen a felmérés nem az íróasztal számára készült, vagy hogy elmondhassuk: készült ilyen is. Az egyes kérdésekre adott válaszokból készült összefoglalások, elemzések, grafikonok a Kerület honlapján megtekinthetőek, itt pedig - mivel idő hiányában az értekezleten nem lehetett részletesen elemezni a javaslatokat - rövid összegzést adunk ezekről.

A beérkezett javaslatokat több nagy témakörbe rendeztük. Az első átfogó téma a „technikai javaslatok" címet kapta. Ezekből kiderül, hogy többen általában az anyagi támogatást, az életkörülmények javítását tartják szükségesnek, mások az erkölcsi elismerést. Ugyanilyen fontosnak tartják a szabadság kérdésének törvényi rendezését, hiszen nincs arra vonatkozó rendelkezés, hogy mennyi szabadság jár egy lelkipásztornak. A törvény azonban önmagában nem elégséges, szükséges, hogy erről a presbitériumokat is tájékoztassák. Jelentős csoportot képviselnek azok, akik a helyettesítés hatékony rendszerének kidolgozását sürgetik, míg mások szerint akkor lenne ideje egy lelkipásztornak pihenni, ha szakemberek segítségét vehetné igénybe például az építkezések, felújítások esetében. A második javaslatcsoportba a tanulmányutak, illetve közös kirándulások iránti igények tartoznak. Pozitív példaként tekintenek többen a korábbi izraeli utakra, de éppen ilyen fontosnak tartják sokan a közös családi kirándulásokat, kötetlen találkozásokat, szolgálaton kívüli összejöveteleket, amelyek alkalmával jobban megismerhetnék egymást. Vannak persze olyanok is, akik inkább külön szeretnének pihenni, teljesen elszakadva a mindennapi gondoktól. Fontos az is, hogy ne mindig zárt lelkipásztori csoportban legyünk, ezért javaslatok érkeztek kulturális programok szervezésére, sportolási lehetőségek biztosítására, illetve a más szakmák képviselőivel való kötött vagy kötetlen találkozásra. A lelki feltöltődéssel kapcsolatban a „fejtágítás helyett egy kis lélektágítás" elvet tekintették többen követendőnek, lelki gyakorlatokat, önismereti kurzusokat javasolva, illetve azt hangsúlyozva, hogy kiemelten érdemes foglalkozni a segítő szakmákban gyakran jelentkező kiégéssel. Az üdülési lehetőségek támogatása gyakran előfordult a kérdőívekben, éppúgy, mint a tanulmányi lehetőségek szervezése. Mindezekben pedig kiemelten fontos a hatékony információáramlás és pontos tájékoztatás.