A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Hálát adok mindenkor az én Istenemnek...” (4)
Pál apostol sok gyülekezetnek, sok személynek írja így a köszöntését. Azonban itt nemcsak egy szép formuláról van szó. Egy odavetett „Áldás, Békesség!”-ről. Hanem az apostol tényleg hálát adott és könyörgött a gyülekezetekért, az emberekért. Az apostol hallott a hitükről és szeretetükről „amely az Úr Jézus és minden szent” iránt van bennük. Jézustól kapott szeretettel szeretik Őt vissza, s Jézustól kapott szeretettel szeretik a gyülekezetet. Jézus nélkül, mi csak „játsszuk” az egyházat, sokszor ma is. Úgy gondoljuk, hogy van erőnk, önmagunktól szeretni. A hálaadás az imádság egyik formája, tehát merjünk imádságban hálát adni nem csak azért, amit mi kaptunk, hanem a ’másikért’, a közösségért, aminek tagja vagyunk. "Hitbeli közösségről szól", ami az igazi gyülekezet alapja. Ugyanazon személybe hiszünk, s ez a hit nemcsak Jézussal, hanem egymással is összeköt minket. De nemcsak hálát ad az apostol, de könyörög is azért, hogy „eljuttasson téged mindannak a jónak a megismerésére, amely Krisztusért van bennünk.” Megint Krisztus, az Ő ajándéka a jóság, a szeretet. Az Ő ajándéka az is, ha közösségeink, gyülekezeteink, megújulnak ebben. Hiszen szükségünk van erre. A mai világban, hiszem, hogy egy-egy jól, biblikusan működő közösség példává válhat. Kis sziget lehet, ahol jól érezzük magunkat.