„Amikor az erős fegyveres őrzi a palotáját, vagyona biztonságban van, de ha egy nála erősebb megtámadja és legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, amelyben bízott, és szétosztja, amit tőle zsákmányol.” (21-22)

Jézus szavai és tettei Isten szeretetét és dicsőségét tették megtapasztalhatóvá az emberek számára. Most itt van egy ember, akiben néma ördög lakik, ezért nem tud megszólalni. Jézus kiűzi belőle az ördögöt, és a néma megszólal. Micsoda szeretet, micsoda kegyelem! S rögtön megvádolják a farizeusok. Nem lehet letagadni, hogy meggyógyult ennek az embernek az élete. Elvitathatatlan tény, valóságosan megtörtént. S amikor ilyen elvitathatatlanul, félremagyarázhatatlan módon találjuk szembe magunkat Isten hatalmával, az egyenesen a hithez vezet bennünket. A farizeusok, látva az eseményeket, tudták, hogy egyféleképpen akadályozhatják meg, hogy Jézusban az ott lévők a Krisztust lássák meg: ha megvádolják, megrágalmazzák, hogy a Sátán szövetségese. Mi az amire mai igeszakaszunk megtanít bennünket? Arra, hogy mit kell tudnunk a tisztátalan lelkekről. Tudjuk, hogy azok léteznek, és működnek. A Sátán szolgálatában állnak, és uralkodnak az emberen. Ennek az uralomnak lehetnek testi, fizikai jelei is. Mint ahogy ez a megszállott néma volt. Gondolhatunk más evangéliumi tudósításokra is, ahol az ördögi uralom holdkórosságot vagy más betegséget okozott. Aztán érdemes azt is komolyan tisztáznunk önmagunkban, hogy ez nem csupán egy-két, általunk lesajnálóan szerencsétlennek nevezett emberre jellemző, hanem mindannyiunkra. Az ördög az emberekben lakozik, belőlük űzi ki Isten Fia. Bennünk van az ördög lakása, éppúgy a testünkben, mint a lelkünkben. Micsoda szeretet, hogy Isten pedig a Szentlélek templomává akar bennünket formálni. Jézusban az Isten országa érkezett el, közelített el. Elérkezett! Nem az ember idézte elő, hanem Isten szeretete önként tette ezt, azért, hogy megszabadítson Bennünket! Ez a Szabadító Jézus Krisztus, akinek nevére minden térd meghajol. Testvérem! Isten az Ő végtelen erejét és hatalmát mozgósította érted! Ennyire fontos vagy neki! Megszabadít, de ne maradj, mert nem maradhatsz gazdátlan! Hívd be Őt az életedben, és átéled, amit Jézus mondott:„…bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok!” (Jelenések3,20)

Imádkozzunk: Urunk, segíts, hogy ilyen nagy tettedre ne maradjon válasz nélkül szívünk, hanem határozzuk el újból és újból, hogy Neked szenteljük oda először magunkat, életünket, testünket, lelkünket, időnket, hűségünket, szeretetünket és mindenünket, és a javainkat is, amelyeket ránk bíztál, sáfárokra, azokat is, segíts, hogy a Te szolgálatodba állítsuk. Könyörgünk szabadításodért, látod, hogy még köt minket a földi jó, még annyi mindenhez ragaszkodunk. Köszönjük, Krisztus, hogy eljöttél, hogy szabadulást szerezzél nekünk, és miénk lehet ez valóságosan a Szentlélek munkája révén. Ámen.