„....velem tettétek meg.” (31)

Isten kegyeleme az együttérzésben - a hit megélése a tettekben

A mai világunkban, Máté evangélistán keresztül, Isten üzenete ebben a szakaszban erőteljes felhívás az együttérző életre és a társadalmi felelősségvállalásra. Arra hív minket, hogy gondoskodjunk a kiszolgáltatottakról - az éhezőkről, hajléktalanokról, betegekről vagy bebörtönzöttekről -, felismerve, hogy az ő szolgálatukkal magát Krisztust szolgáljuk. Ez a tanítás túlmutat a puszta jótékonyságon; az együttérzés és a cselekvés életmódját hangsúlyozza, amely Jézus értünk adott áldozatából következik.

A református teológia, amely kiemeli az egyedül kegyelemből, a Krisztusba vetett hit által történő üdvösséget, azt tanítja, hogy ezt az együttérzést nem tudjuk egyedül elérni. Bűnös emberként Isten kegyelme nélkül képtelenek vagyunk igazán jó cselekedetekre. Amennyiben részesei, kedvezményezettjei vagyunk Jézus megváltásának , és a Szentlélek által újjászületünk, akkor az életünk is megváltozik. Isten Szentlelke képessé tesz minket arra, hogy megéljük ezt a szeretetre és mások szolgálatára való elhívást. A megszentelődés - a Krisztushoz való hasonlatossá válás - egy olyan folyamat, amely magában foglalja az isteni kegyelmet és az emberi felelősséget is.

Ebben a keretben a jó cselekedetek nem az üdvösség kiérdemlésének eszközei, hanem a valódi hit gyümölcsei. Ahogy Jakab apostol mondja: „A hit cselekedetek nélkül halott” (Jakab 2:17). Ezért a Máté evangéliuma 25. fejezetének mai alkalmazása a református teológia fényében az, hogy a keresztyénként, Isten kegyelme által felhatalmazva arra vagyunk hivatottak, hogy aktívan gondoskodjanak a rászorulókról. Akár közvetlen szolgálattal, akár a társadalmi igazságosságért való kiállással, akár a kirekesztettek Jézus Krisztushoz hívásával. Felelősek vagyunk azért, hogy Krisztus szeretetét kézzelfoghatóvá tegyük szűkebb és tágabb közösségeikben.

Ez az üzenet különösen aktuális napjainkban, amikor olyan globális kihívásokkal kell szembenéznünk, mint a szegénység, a menekültválságok, a rendszerszintű rasszizmus és a környezet pusztulása. Isten Igéje emlékeztet bennünket arra, hogy bár az emberi felelősség döntő fontosságú, a mások szeretetére és szolgálatára való képességünk Isten bennünk végzett munkájából ered. Arra vagyunk hivatottak, hogy cselekedjünk - nem azért, hogy kiérdemeljük Isten kegyelmét, hanem azért, mert már megkaptuk azt. Egy szenvedéssel és igazságtalansággal teli világban ez az együttérzésre való felhívás arra emlékeztet, hogy a hit nem csupán valamilyen elvont szubjektív magánügy, hanem másikért történő cselekvés is, amely Isten kegyelmében és Krisztus átalakító erejében gyökerezik.

Mennyei Atyánk,

Köszönjük kegyelmedet, amely megment és átalakít minket. Segíts nekünk, hogy hitünket mások iránti könyörületességgel és szeretettel teli szívvel éljük meg. Nyisd meg szemünket, hogy meglássuk Krisztust azokban, akik éheznek, fájdalmas terheket hordoznak és sok tekintetben kiszolgáltatottak. Erősíts meg minket a Te Lelked által, hogy kedvességgel és alázattal szolgáljuk őket, és minden cselekedetünkben a Te szeretetedet tükrözzük. Tetteink legyenek válaszok a tőled kapott kegyelemre, dicsőséget hozva nevednek. Vezess minket az igazság ösvényén járva, mindig szem előtt tartva a te irgalmadat és igazságodat.

Jézus nevében kérünk hallgasd meg imádságunkat! Ámen.