/Mt25,1–13/

„Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (13)

A példázat magyarázói között az egyházatyáktól kezdve vita tárgyát képezi, hogy mégis mit jelképez az „olaj”, és van, aki a Szentlélekkel való betöltekezést nevezi meg, mások ezzel nem értenek egyet, de abban valamennyi bibliamagyarázó egyetért, hogy valami olyasmiről van szó, ami nélkülözhetetlen kelléke a menyegzőre való bejutásnak. Ha jól megfigyeljük az igerészt, nem az olaj a belépő, és meghívót mindenki kapott, de az olaj egy olyan kellék volt, ami arra utalt, hogy valaki minden eshetőségre felkészült, és kitartóan ott volt a belépésig végig, míg mások „lazábban” vették, vagy mondhatjuk, hogy nem vették annyira komolyan a várakozást.

Ha ki kellene emelnünk egy megfontolandó üzenetet, akkor határozottan a „felkészültséget” emelhetnénk ki, meghagyva a lehetőséget közben számos más értelmezésnek is. A felkészültség azt jelenti, hogy az „Úr visszajövetelekor” mindennel rendelkezel, hogy végül bejuss a menyegzőre. Ez előrelátást igényel, és arra figyelmeztet, hogy azok, akik „a feltétel nélkül szerető Istenre”, vagy a kegyelem „túlhangsúlyozására” építenek, érdemes megszívlelniük, hogy bizony, az Úr érkezésére „készen kell állnunk”, vagyis minden „nélkülözhetetlen kellék” birtokában kell lennünk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy „komolyan kell vennünk” Istent, és nem szabad elfelejtenünk, hogy Ő „Úr”, és ekként kell hozzá viszonyulnunk. Mondhatjuk, hogy ez a tisztelet kifejeződése.

Jézus végső szavai arra hívják fel a figyelmünket, hogy „minden nap” lehet az „utolsó nap”, és nem lehetünk „csak akkor” ott, amikor épp „éles a helyzet”, hanem folyamatosan jelen kell lennünk. Fogalmazhatunk a zsoltáros szavaival is, hogy „az Úr házában kell lakozni” ahhoz, hogy bejussunk a menyegzőre. A példázat – mint ahogyan sok más mennyek országáról szóló jézusi példázat – meglehetősen radikálisnak tűnik, és arra mutat rá, hogy végül egy határozott igen vagy nem dönti el, hogy ki megy be, és ki marad kívül, és nincs „meggondoltam magam”, vagy protekcionista ügyeskedés, hogy „nem lehetne-e mégis” valahogyan bekerülni.

Mondhatjuk, hogy itt a „bekerülési költség” magas, mert az egész életed erre kell szentelned, még akkor is, ha az életed közben nem érkezik meg a vőlegény, mert „késik”, de neked készen kell állnod rendelkezve minden nélkülözhetetlen kellékkel.