„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak, és nem mint embereknek.” (6-7)

Talán van, aki emlékszik arra a régi, internetes, humoros fotóra, amely útépítő munkásokat ábrázol. A képen szerepel a munkások titulusa: sokféle tébláboló manager és egy gödör mélyén küszködő, státusz nélküli munkás, Sanyi. Beszédes és tanulságos ez a kisarkított kép, mert hűen adja vissza a valóságot, a munkához, a pozíciókhoz és egymáshoz való viszonyunkat, legyünk bár kétkezi munkások, irodai vagy iskolai dolgozók…

Krisztussal való kapcsolatunk életünk minden területén meglátszódik. Áttervezi a házasságunk alapjait, új szempontokat láttat meg a gyermekeinkkel való kapcsolatban, de meg kell, hogy határozza a munkához, munkahelyünkhöz való hozzáállásunkat is.

Pál apostol fenti, rabszolgákhoz címzett szavai teljesen újszerűen hangzottak egy olyan társadalomban, ahol emberek tömegei éltek alávetett, függő helyzetben. Voltak, akik beleszülettek ebbe a helyzetbe, mások büntetésül kapták, hadifogolyként lett ez a sorsuk, vagy adósságuk törlesztéseként maguk választották. Volt, aki méltatlan körülmények között élt, mások szinte családtagként lehettek földi uruk mellett. De keresztyén rabszolgaként – Pál erre hívta fel figyelmüket – nem mindegy, hogy kinek és hogyan szolgáltak. A mindennapi küzdelmeiben szólította meg őket.

Ma már – hála Istennek – ismeretlen hazánkban a rabszolgaság intézménye. Mégis a munkavégzés mókuskerekében, a munkahelyi konfliktusok és hatalmi harcok között nehéz az emberi szempontokat félretéve végezni feladatunkat megtalálva a helyes motivációt.

Sokszor a mindennapos túlélés a legfőbb szempontunk. A fáradtságot, a méltánytalan helyzeteket, néhány munkahely kizsákmányoló hozzáállását csak túlélni lehet. Krisztus sosem túlélni akart, amikor megváltói munkáját végezte itt a földön. Tőle több méltánytalanságot senkinek sem kellett elviselnie. Tudjuk–e Neki végezni a munkánkat, bárhol is legyünk? Sosem szabad elfelejtenünk, hogy azzal, amit végzünk, legyen az fizikai vagy szellemi munka Őt szolgáljuk, vagyis úgy kell minden feladatunkat végezni, mintha Krisztus lenne a közvetlen főnökünk. Akkor is a legtöbbet kihozni magunkból, amikor mások nem látják, nem értékelik, vagy nem lesz belőle közvetlen előnyünk. De így válik a munka szolgálattá, és így tapasztalhatjuk meg erőfeszítésünk legnagyobb gyümölcsét a munka áldását.

Imádság: Jöjj, Szentlélek, és járj át minket a mai napon is, hogy tudjunk örömmel és hálával nézni mindenre, ami vár ránk. Segíts, hogy semmi és senki ne vehesse el azt a belső örömöt, amely abból fakad, hogy Krisztus megváltott tulajdona lehetünk. Ámen