„kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” (16)

Tudatos jelenlét, éber figyelem. Gyakran halljuk napjainkban ezeket a kifejezéseket. Különféle tanfolyamokon, tréningeken lehet elsajátítani egyre jobban felgyorsuló világunkban a „visszalassulás”, az „itt és most” megélésének módját. Ezek a meditációs technikák, amelyek sokszor magukban foglalnak keleti, szellemi irányzatokat, és azt ígérik, hogy segítik megélni és elérni a minőségi időt és azon keresztül a belső egyensúlyt. Hangzatos, szép lehetőség. De vajon ez a mi utunk?

Fájdalmas tapasztalatunk mindannyiunknak, hogy egyre inkább az idő szorításában élünk. Huszonnégy óra egy nap, így éltek elődjeink is, de ők még nem akartak ebbe a huszonnégy órányi időbe jóval többet beleszuszakolni. Volt „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás...”

Ha magamra és a környezetemre nézek, azt tapasztalom, mintha mindnyájan próbálnánk egy kimerítő versenyfutásban a pályán maradni. A valós és vélt feladatok mindig előttünk száguldanak, és olyan ritkán tudjuk őket teljesen megelőzni. Az idők gonoszak, mert 24 óra alatt nem lehet és nem is szabad 25 órányi feladatot elvégezni.

Az idők gonoszak. Mert valóban nem tudunk jelen lenni: reggel kapkodva isszuk a kávét és esszük a reggelit (jó esetben), aminek az ízére nem is tudunk figyelni, mert már a következő feladatra koncentrálunk, vagy görgetjük a telefon hírfolyamát, nehogy lemaradjunk valamiről… Ügyet intézünk, és már a következő feladatra koncentrálunk. Kérdeznek a gyerekek, vagy a házastársam, és dühösen rájuk mordulunk, hogy hagyjanak már otthon is dolgozni, mert így nem végzünk. Sose végzünk, így sose.

Az idők gonoszak. Nagyon. Mert maholnap ballag a gyerek, és amikor ránézel, nem érted, ez hogy történhetett ilyen gyorsan, hisz tegnap még a pelenkáját cserélted. Lassan felnő, és nem tudtál vele annyit játszani vagy kirándulni, amennyit terveztél.

Az idők gonoszak. Mert vagy a múltunk sebeit nyaldossuk, vagy a jövőről ábrándozunk. És közben elmúlik a jelen. Elfolynak a másodpercek, kiperegnek az ujjaink közül.

Az idők gonoszak. Mert az Első sokszor az utolsó az életünkben. Rá sincs időnk, Jézus Krisztusra. Az elcsendesedésen, az imádságon, a szabadulás lehetőségén akarunk spórolni. Minőségi idővel csak Isten tud megajándékozni, és ezt nem meditáción keresztül nyered el. Ezért is szólít fel minket mai Igénk, hogy „vásárold vissza”, „váltsd vissza” a kairoszt, az alkalmas időt. A Megváltód az idő szorításából is ki akar szabadítani. Ő itt és most akar az első lenni az időbeosztásodban is, hogy felismerd, az alkalmas idő nem holnap lesz, hanem ma van.

Imádság: Mennyei Édesatyánk, Eléd tesszük múltunk sebeit, kérünk, adj azokra gyógyulást, megbocsátást. Eléd hozzuk jövőnk terveit és vágyait, hisz csak te adhatsz reményteljes jövőt számunkra. Kérünk, adj bölcsességet, hogy felismerjük a Tőled jövő lehetőségeket, perceket a jelenünkben. Ámen