"Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." (18)

Frontember! Ez a kép jutott eszembe, amikor Jézus arról beszél, hogy Ő dönt arról mi történik a „színpadon”( meg persze arról is, hogy mi történik a kulisszák mögött). Az élet legfontosabb eseményében döntő szerepet vállaló Jézus itt egyértelművé teszi mindenki számára küldetésének rendkívüliségét. Jönnek a megmondó, okos „rendezők” és kérdőre vonják, sőt utasítani akarják, hogy mit és hogyan tegyen, mert azt úgy szokás, mert ők azt tartják törvényesnek. De Jézus nem kér a tanácsukból, mert neki más a feladata. Itt már nem az ő földi személye a hangsúlyos, hogy honnan jön, Názáretből vagy Betlehemből, vagy hogy kikhez jön, mert kijelenti, hogy más juhai is vannak még a meglévőkön kívül. Egyértelművé teszi, hogy az Istentől kapott küldetését helyezi előtérbe. Ezzel lép előre és ezzel válik frontemberré. Magára veszi a felelősséget, hogy mindaz, ami ezután következik már rajta keresztül lesz látható, rajta keresztül érvényesül az Isten terve. Hatalmat kap, mégpedig arra, hogy odaadja az életét és saját elhatározásából dönt így. Tudatosítja, hogy nem elveszik tőle az életét- bár sokaknak így tünik- Ő maga önként teszi le, hogy amikor betöltötte a küldetését és megmentette az övéit, vele együtt léphessenek az új életbe. Jézus arra hív, hogy álljunk mögé és legyünk az örök élet részesévé.

Imádkozzunk:

Nem tudjuk szavakba sem foglalni azt a hálát, amit azért a hatalmas áldozatért kellene mondanunk, amit értünk hoztál. Megérte ez neked? Csodálattal és ámulattal nézünk Rád, mert semmi viszonzást nem várva adtad oda életed, hogy nekünk megnyisd az öröklét kapuját. Engedd nekünk, hogy ennek a titkát szívünkkel, lelkünkkel látva Eléd boruljunk. Légy életünk Ura! Ámen