„Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?”

( 24)

Jézus személyét ellehetetlenítő újabb kérdés, most a szadduceusok felől érkezik. A témafelvetés a feltámadással kapcsolatos, ami már önmagában is abszurd, hiszen ez a csoport nem hitt a feltámadásban, a halál utáni életben és az angyalok létezésében.

A megkeresés - az korábbiakhoz hasonlóan – most is Jézus lejáratását, megvádolását célozza meg. Egy igazi „paragrafusrágó” kérdést tesznek fel, melynek alapja egy valóságtól elrugaszkodott kérdés: egy 7 férjet elvesztő asszony kinek a felesége lesz a feltámadáskor.

A helyzet - a történet abszurditása ellenére is- komoly, hiszen a szadduceusok pártjának tagjai köztiszteletben állók, látszólag a Biblia emberei, ráadásul erős befolyással bírtak a főpapok és nagytanács tagjai közt.

Jézus ismételten leleplezi szándékukat és visszakérdez: Vajon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát?

Isten Igéjének ismerete az alapja a mi kapcsolatunknak, istenismeretünknek. Reformátori Sola Scriptura elvét követve Isten Igéjéből sem elvenni, sem hozzáadni nem lehet. Egyéni kegyességünk alapja a mindennapi igeolvasás, istentiszteleti egybegyülekezésünk központi eleme a felolvasott és hirdetett Ige. Mégis a szadduceusok példájából is látjuk, hogy Isten újjászülő, megelevenítő Lelke nélkül Isten Igéje csak szó, csak paragrafus marad, ami önigazoláshoz, kirekesztéshez, törvénykezéshez vezethet.

Jézusról azonban azt olvassuk, hogy úgy tanított, mint akinek hatalma van. Ő nem csak tudta, ismerte az Írásokat, hanem aki kapcsolatban van, belülről ismeri a valóságos és cselekvő Istent. Jézus kritikája a szadduceusok felé, hogy egy szeletét ragadják ki az Írásoknak, (nem ismeritek az Írásokat), másrészt, hogy nincsenek kapcsolatban Isten Lelkével, aki személyessé, élővé, teszi Isten szavát.

A kettő: Isten szavának ismerete és istenélmény nem választható szét egymástól. A hit Isten Igéjének hallásából ered, míg a lelkiélmény további éhséget, szomjúságot kelt Isten szava iránt. Az Ige holt betű a Lélek nélkül, az istentapasztalat pedig könnyen üres, érzelgős élménnyé válhat Isten szava nélkül. Kérjük, Isten Lelkét, újítsa meg igeolvasásunkat: hogy szóljon az Ige, és ne szóljon hiába.