„Történt ezek után, hogy hírül vitték Józsefnek: Apád beteg! Ekkor elvitte hozzá két fiát, Manassét és Efraimot...

Izráel ezt mondta Józsefnek: Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még azt is megengedte, hogy megláthassam a gyermekeidet.” 1. és 11. v.

Néha egy rövid mondat, egy-két szó, sokkal többet mond mindennél. Olykor egy-két szó az élet legnagyobb dolgait mondja el. Ez a történet is így kezdődik. Két szó, egy üzenet, amit József kap az apja, Jákób felől: „Apád beteg.” József mindent megért ebből a két szóból. Tudja, hogy következik valami, amin emberileg nem lehet már változtatni. „Apád beteg.” Két szó, amiben ott van egy élet, ott van egy gyermekkor, ott van az apa szeretete, benne van oly sok munka és küzdelem, a mindennapi találkozások, az Istenbe vetett hit példája, benne van minden, amit József kapott valaha Jákóbtól. És benne van az is, hogy véget ér, eljött az idő, eljött a búcsúzás.

Nem tudom ismerjük-e, átéltük-e már ezt az üzenetet? Az Isten kezében lévő emberi életről szól ez. Amikor nekünk csak az imádság marad.

József indult, és vitte magával két fiát, az unokákat, Efraimot és Manassét. Amikor Jákób meglátta őket, ezt mondta: „Nem gondoltam, hogy még meglátom arcodat, és most Isten még azt is megengedte, hogy megláthassam a gyermekeidet.”

Bizony, amikor Józsefet eladták testvérei, apjuknak meg csak a kecskebak vérébe mártott ruháját vitték haza, akkor Jákób nem gondolhatta, hogy meglátja még József arcát. Nem gondolta, de megadatott neki.

Ez a „nem gondoltam” – végigkíséri a hívő ember életét. Hányszor hallottuk időseinktől: „Fiam, nem gondoltam, hogy még ezt is megérem!” Mert Isten mindig nagyobbat ad, többet ad, mint az ember gondolja. Többet, mint érdemelne. Bűneink, vétkeink, önző vágyaink, Istentől és a másik embertől oly sokszor elforduló életünk és lelkünk nyomán mit érdemelnénk?

A hit látásában megnyílik előttünk az Úr kegyelmének csodálatos világa, és hálás szívvel mondhatjuk együtt Jákóbbal: „nem gondoltam” – de Isten mégis megadta.

Eszünkbe jut a páli Ige: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1Kor 2,9)

Néha egy rövid mondat, egy-két szó, sokkal többet mond mindennél. Néha egy szóban is benne van minden.

Elhangzott egykor egy szó a golgotai kereszten, amit megőrzött az evangélium: „Elvégeztetett.” Benne van ebben a szóban minden. Benne vagy te és én, és benne van Isten szeretete. Benne van, hogy mit tett érted, és mit tett értem ez a szeretet, akinek neve: Jézus Krisztus.

Emberré lett és életével fizette meg bűneink árát. Elvégeztetett: van bűnbocsánat, van út Istenhez. Ha hiszed ezt, Isten gyermekeként van számodra is szeretetben eltelő élet, és örök élet. Ebben a hitben élj, és ennek az áldását hagyd szeretteidre!