Napi lelki táplálék

2Kor 6,11-18

Napi Ige – Homoki Gyula

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

„Szánk megnyílt, szívünk kitárult előttetek, korinthusiak” (6,11)


Azt veszem észre magamon, hogy az évek előrehaladtával (és még nincs annyira sok mögöttem…), egyre jobban feszélyeznek azok a kapcsolatok, amelyeknek nincs mélysége. Összefutunk, beszélgetünk, érintkezünk, találkozunk, megöleljük egymást, mosolygunk – aztán ki-ki továbbmegy a maga útján anélkül, hogy bármi lenyomatot hagytunk volna a másikban. A sikeres szocializáció illedelmes felnőtteket nevelt belőlünk, akik bármikor képesek érdeklődést mutatni vagy láttatni a másik iránt anélkül, hogy az valós lenne. Pál és a korinthusiak kapcsolata az apostol szerint messze nem a formalitás szabályai szerint alakult ki. Nem az apostoli fölénnyel érkezett hozzájuk, aki leprédikálja a mondandóját, megkeresztel néhány „rászedett” hívőt, aztán megy a következő helyre. A száj beszélt, de közben a szív is kitárult. Nem csoda, hogy ennyi kínt, fájdalmat és sírást okozott neki a gyülekezet vádaskodása. Csak az tud fájni, ami igazi. Egy vadidegen ember élcelődése korántsem hagy olyan mély sebeket, mint egy bizalmunkba fogadott barátunk bántó megjegyzése. Valahol erre a valóságos, bensőséges, egymást közelre engedő kapcsolódásra vágyódunk az egyházban is: small-talk-ok helyett beszélgetést, elmondott monológok helyett dialógust, formális hogyvagy-ok helyett őszinte nyitottságot. Persze, ez mind kockázattal jár. Jogosan félhetek, hogy visszaélnek a bizalmammal, és sebeket kapok. Meggyőződésem, hogy a nyitottság, a szívek egymás felé történő kitárása nem mehet kézi irányítással, mintegy mechanisztikus módon. Krisztus barátainak nevezett minket, a Lélek pedig ezt a barátságot valósítja meg: összeköti a testet a fővel, a tagokat pedig egymással. Ez nem teológiai gyors-recept, hanem a csoda történése. Boldog az a közösség, ahol nem csak a száj beszél, hanem a szív is feltárul!