"Ekkor fogott Jákób egy követ, és fölállította azt szent oszlopként. Majd ezt mondta Jákób a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást, és ettek a kőrakásnál. Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának, Jákób pedig elnevezte Gal-Édnek. Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Édnek, de Micpának is, mert ezt mondta: Az ÚR álljon őrt köztem és közted, amikor mi nem látjuk egymást!" 1Móz 31,45-49

Olykor két ember egymástól függetlenül jut ugyanarra a következtetésre anélkül, hogy egyeztetnének. Mint Jákób és Lábán. De ezt az egyetértést megelőzi köztük egy konfliktus. Jákób 20 évig szolgált Lábánnak, sokat tűrt ez idő alatt és szeretett volna már függetlenné válni. Volt már annyi vagyona, hogy el tudta belőle tartani a családját, és ezt jobb lett volna függetlenül az apósától. De valahányszor Jákób ezt szóbahozta, Lábán elzárkózott előle. Nem véletlenül, hiszen ő maga is érezte, tapasztalta, hogy Jákób által Isten áldásából rá is jutott bőven. Ez az első közös pont: mindketten tudták, hogy életükben az áldások forrása Isten.

Jákób végül is titokban hagyta el Lábán házát, aki miután ezt észrevette, utána eredt és üldözni kezdte. Nem azért, mert annyira hiányoztak neki a lányai és az unokái, hanem mert bosszantotta a tény, hogy Jákób csak úgy, búcsú nélkül otthagyta. Mielőtt azonban utolérte volna, Isten álmában figyelmeztette, hogy ne tegyen semmit Jákóbbal.

Amikor már majdnem beérte, tisztes távolban marad Jákóbtól, és a két tábor között építettek egy kőrakást, ami egyrészt elválasztotta őket, de jelentette ez a kőrakás az összetartozást, az Isten jelenlétét, védelmét is.

Konfliktus-helyzetek ma is vannak, ma is kísértenek bennünket is. Sajnos az okok is hasonlóak, mint Jákób és Lábán életében: kié a nagyobb gazdagság, hogy lehet saját javunkra fordítani az eseményeket, hogy lehet kihasználni a helyzeteket, hogyan lehet felülkerekedni egyik embernek a másikon.

Jó hír: ma is van, Aki beleszól a történetbe. De meghalljuk-e a hangját? Általa lehet ma is kibékülés ember és ember között. Ha figyelünk rá, ha értjük szavát. A megértés bizonyítéka pedig az engedelmesség. Ez ne érné meg?