"Jákób ekkor gyenge nyárfa-, mandulafa- és platánfavesszőket vágott, majd fehér csíkokat faragott beléjük úgy, hogy lecsupaszította a vesszőket a fehér részig, és odarakta a kecskenyáj elé a csíkos vesszőket a vályúkba és itatókba, ahová inni járt a nyáj." 1Móz 30,37-38

Fogalmam sincs róla, hogy mennyi tudományos és gyakorlati alapja van annak az ügyeskedő tevékenységnek, amit itt Jákob művel. Az első pillanatban úgy tűnik, hogy Jákob nevéhez híven cselekszik /Jákob=csaló/ most is. De később kiderül, hogy Jákob ezúttal nem a maga elképzelése szerinti csalással igyekezett magának hasznot szerezni. A két évtized előtti csalásokért az elmúlt években megfizetett már, kezdve azzal, hogy hét évi szolgálatért, melyet ő Ráhelért vélt megtenni, Leát kapta meg feleségül, folytatva azzal, hogy Lábán szabályszerűen kizsákmányolta, tízszer is megváltoztatva az ígért bért. Nem is lázadozott különösképpen miatta, elszenvedte a becsapásokat mindaddig, míg Isten meg nem elégelte a büntetést. Most aztán a másik csaló, Lábán tevékenységének a megbüntetése következett el. És Jákob bérének megfizetése isteni módon, nem kifogásolhatóan, látványosan és hathatósan történik, úgy, ahogyan csak Isten tudja intézni a dolgokat. Még azt is megengedi, hogy a megfizetés azt a látszatot keltse, hogy itt Jákob intézkedett és manipulált. De közben nyilvánvaló, olyan valami történt, amihez kevés Jákob ügyeskedése. Ezt csak az tudja véghezvinni a maga mindenható hatalmával, aki a kecskéknek és a juhoknak is ura, és bele tud szólni fogantatásba és szülésbe, akinek mindenek engedelmeskednek. Akármit mutatna is az emberi látás, az ítélet igazságos, a türelmes Jákob elégtételt kap. Bőségesen megkapja elmaradt bérét nem Lábán, hanem az Úr intézkedése nyomán, s a csalással előnyt és hasznot szerezni akaró Lábán megkapja büntetését az elmaradó haszon képében. Annál is inkább igazságos az ítélet, mert Lábán maga is tudja, be is vallja, hogy a gazdagságot Jákobért kapta eddig is az Úrtól.

Más lapra tartozik, hogy Jákob a tapasztalatok ellenére se meri teljesen rábízni ügyét az Úrra, s emberi bölcsességre hagyatkozva, szökéssel hagyja ott Lábán házát, félve attól, hogy apósa akadályokat támaszt az ellen, hogy családostul elindulhasson haza.

Mennyire kegyelmes az Úr azokhoz, akiket szeret, akiket elválasztott, akiknek ígéretet adott! S mennyi kellemetlenséget, mennyi hiábavaló utat, oktalan félelmet megspórolhatnak azok, aki feltétlenül és félelem nélkül rábízzák ügyeiket és életüket az Úrra, aki bizonyosan nem csal meg!

És amikor Ő rendezi a dolgokat, elképesztő és elképzelhetetlen dolgok történnek meg javukra az övéinek!