„ha pedig megérkezik Timóteus, legyen gondotok rá…” 1 Kor 16,10

Ebben a szakaszban Pál az adakozás rendjéről tanítja a gyülekezetet. Szeretné ha a gyülekezet nem csak "ad hoc", hanem előre átgondolva, a hét első napján, azaz minden heti esemény előtt, adakozna.

Az apostol nem tér ki rá, de egyértelmű számára, hogy a Jézusban kegyelmet és új életet kapott ember hálából adakozik és nem azért, hogy adománya okán értékesebb legyen Isten számára.

Adakozásra nekünk embereknek van szükségünk. Az adakozás határaink átlépése, mely titokzatos módon nagyon fontos motorja a lelki növekedésnek, mélyülésnek. Pál kitér arra, hogy ezt is lehet azonban túlzásba vinni: ezért hangsúlyozza mindenki a maga ereje szerint, - ami tőle telik – adakozzon.

A tanítókról, pásztorokról, szolgálattevőkről való gyakorlati gondoskodás is az adakozás egy formája. Az Ószövetségben Elizeus prófétáról étellel és neki fenntartott szobával gondoskodott a sunémi asszony, hasonlóan Pál is kéri a korintusiakat, hogy legyen gondjuk Timóteusra.

Teológus évek, gyülekezeti szolgálat alatt sok „papszerető” lelket láttam: olyanokat, akik saját terméseikkel, főztjükkel, élettapasztalataikkal, gyermekvigyázással, imádságaikkal fontos részt vállaltak a szolgálattevők testi-lelki gondoskodásában. Hála értük! Hála ezekért a támogatásokért!

Isten Lelke tegye a gyülekezeteket olyan közösséggé, ahol a szolgálattevő egy olyan közegbe kerül, ahol nem fél vagy szorong elvárások miatt, hanem egy olyan teret kap, ahol akár hibákat is elkövetve végezheti szolgálatát.