„Az éjszaka múlik, a nappal pedig már közel van. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltsük fel a világosság fegyvereit.” Róma 13,12

A Római levélnek azt a részét olvassuk, amelynek hatására Szent Ágoston megtért. Fiatal, egyetemi tanárként, a züllés mélyén, érzi, hogy valami nincs rendjén. Kertjében sétálgat, arra gondol, mit ér így az élete. Belekerül Isten kohójába. Egyszer csak gyermekdalt hall: Tolle, lege – Vedd, olvasd! Bemegy a házba, és olvassa ezt az igeszakaszt. Térdreesik, és felkel valaki más, a későbbi hippói püspök, Augustinus. Ezen az Igén keresztül szólítja meg Isten, úgy, ahogy a damaszkuszi úton Sault, akiből Pál lett, mint a tóparton Simont, akiből Péter lett. Azt mondja az Ige: „Öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust!” (Róm 13,14) Nem kis dolgot öltött fel Jézus a vállára azért, hogy mi felölthessük Őt, a lényét, az életét és az Igéjét. Ezt meg sem lehet köszönni, mégis, próbáljuk meg, hálából, odaszentelt életünkkel Öltsük fel a világosság fegyvereit, öltsük magunkra Krisztust! „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: Ő jött el a világba.” (Jn 1,9) Isten könyörülő szeretetének ez a bennünket beragyogó fényessége: Jézus. Ő a világ világossága, az igazi világosság. Vannak más fények is, amelyek megpróbálnak világítani. Az élet számos sötét területére derített már jótékony fényt a tudomány. A világ sokféle örömei is csillognak, mint a lidércfény. Van tehát ebben a világban más világosság is, de egyik sem az igazi. Az életet adó világosság, az élet világossága: Jézus. Jézusnak a szavai, cselekedetei, kereszten bemutatott áldozata a világosság. Őbenne világosodnak meg életünk nagy kérdései: Ki vagyok? Honnan jöttem? Hová megyek? Mi a bűn? Mi a kegyelem? Őbenne világosodik meg a legsötétebb valóság is: a halál.

Ha levetettük a régit, a szennyest, felvehetjük a tisztát: Jézust. Járjunk az Ő világosságában! Hadd melegítsen át egészen, hadd járja át egész életünket, kapcsolatainkat, fájdalmainkat, betegségeinket, örömeinket!

A sötétség cselekedeteit levethetjük! A börtönajtók megnyílnak! Nem nekünk kell feltörnünk, az Úr nyitja meg! Van ilyen csodás belső felszabadulás mindenféle megkötözöttségből! Van bűnök felett győzedelmeskedő élet! Van olyan lehetőség, hogy a bűn nem uralkodik rajtunk! Ígéret is van rá: „Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek!” (Jn 8,36)

Vesd le a régit, öltsd fel az újat, a Krisztust! Ez az egyetlen ”ruha”, ami majd körülvesz, ami majd megvéd az ítélet perzselő tüzétől abban a különös dimenzióban.