„Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, Istentől rendeltetett.” Róma 13,1

Kálvin és Luther is vitázott arról, hogy hogyan viszonyuljunk a hatalomhoz. Pál apostol már Timóteusnak is megfogalmazott hasonló gondolatot: „Arra kérlek mindenek előtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemmel és tisztességben.” (1Tim 2,1-2) Próbálták már sokan körüljárni ezt a kérdéses szakaszt. Arra hivatkoznak, hogy ekkor még nem Néró volt a császár, még nem volt keresztyénüldözés. Van, aki úgy gondolja, hogy Pál itt saját tapasztalatára alapoz. Az Apostolok Cselekedeteiből tudhatjuk, hogy míg a zsidók halálra üldözték Pált, mindig a római hatalom mentette meg a zsidók kezéből, a haláltól vagy a kövezéstől. Péter is foglalkozik ezzel a témával: „Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak mint legfőbb hatalomnak, akár a helytartóknak mint akiket ő küld a gonosztevők megbüntetésére és a jót cselekvők megdicsérésére.” (1Pt 2,13-14) Péter nem volt római polgár!

Később különös dolgok történtek. Pál és Péter véleményén van Tertullianus is, akinek azt a mondást tulajdonítják, hogy „a keresztyének vérhullása magvetés”. Ő szintén mártírhalált hal. Ezek az emberek különbséget tesznek az engedelmesség és a szolgalelkű együttműködés között. Nehéz hová tenni mindezt, de itt is Jézusra kell tekintenünk. Rá, aki így imádkozik a tanítványokért: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól!” (Jn 17,15) Milyenek legyenek tehát a tanítványok? Mint a só, a fény, a hegyen épített város. Benne kell élnünk a világban, másképp nem megy. Szolgálunk ott, leszünk benne só, fény, kovász. Nem a világ ellen, nem is a világ szerint élünk, hanem embertársaink javára. Belátjuk, hogy vannak dolgok, amiket mi már nem teszünk, nincs közünk már a világból való tettekhez, de nem zárkózhatunk elefántcsonttoronyba! Jézus mikor Pilátussal áll szemben, ezt mondja neki: „Semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked.” (Jn 19,11) Ebből következik mindaz, amit az Ő első követői mondanak, még akkor is, ha közben életükkel fizetnek. Isten a történelem ura is. Hányszor láttuk, hogy megkeményíti az uralkodók szívét, vagy meglágyítja, vagy épp népszámlálásra készteti, értünk.

Felmerül a kérdés: meddig köteles a keresztyén engedelmeskedni? Addig, amíg a hatalom Isten szolgája. Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek. (ApCsel. 5, 29)