Hittanos gyerekekkel arról beszélgettünk, hogy melyik a legnehezebben kimondható szó. Olvastuk a tankönyvi leckét és előkerült egy nagyon nehezen kiolvasható kifejezés, amibe szinte mindenkinek beleakadt a nyelve. Nekem se kellett több, mondom gyakoroljunk. Ki tudja helyesen kimondani azt, hogy „dezoxiribonukleinsav”? Rengeteg nevetésbe fulladt próbálkozás után az egyik gyerek felkiáltott: „ bocsánat, déénes.” Valóban, így is mondhatjuk. DNS, vagy déénes, ha úgy jobban tetszik. Az értelmén nem változtat, csak könnyebb kimondani. Amire viszont rájöttem magam is, hogy nem ez a legnehezebben kimondható szó. Nem, nem a nyelved fog beleakadni, hanem a büszkeséged, gőgöd, haragod, a csakazértis igazságérzeted köti görcsre a beszélőkéd.

Nem olyan régen komoly vitám támadt az egyik áramszolgáltatóval. A minősített szakemberük a mérőcsere alkalmával valami alapvető butaságot követett el véletlenül, s így az egyik templom áramfogyasztása az egekbe szökött. Ráadásul az ereszcsatorna, meg minden fém alkatrész simán rázott. A számlát természetesen kiküldték, s amikor felocsúdtam az első döbbenetből, elkezdtük a hibát keresni, s bizony hamar kibukott, hogy itt nem a templom jámbor népe üzemeltet fűrésztelepet sunyiban a kétszázéves festett kazettás mennyezet alatt, hanem a szolgáltató szakija volt a hunyó, hiszen a leplombázott, jegyzőkönyvezett mérőórához csak ő fért hozzá. Ott viszont valami nagyon rosszul volt bekötve. Nem szándékos, de mégiscsak hiba, kár és veszélyforrás. Az ügyfélszolgálat folyamatosan azt szajkózta, hogy ha úgy gondolom hibás a mérőszerkezet, kérjek kivizsgálást tőlük. Elmondtam szépen, magyarul, hogy nem a mérőszerkezet hibás, hanem a bekötés. Falakba ütköztem. Ők bizony nem hibáztak sehol. Nem is kétlem az íróasztal mögüli, telefonvonal mögé rejtőző ideges női hang igazságát. Ő nem is tudott hibázni, valóban, hiszen nem fogott meg csavarhúzót, krimpelőfogót meg rézdrótot, az biztos. Persze amikor a rosszul bekötött villanyóra miatti esetleges áramütés leendő felelősét kérdeztem, máris minden megoldódott. A hibát kijavították, a számlát elengedték. Fűrésztelep azóta sincs a templomban, vannak viszont áramütés veszélyétől megkímélt Istenre figyelők. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha rögtön csak annyit mond az ideges hangú kiszipolyozott "kollcenteres" munkáját féltő hang mögé rejtőző szolgáltató, hogy bocsánat, azonnal javítjuk, köszönjük a jelzést és hála, hogy nem történt baj. Vagy ha nem megy, akkor kevesebb fallal, több empátiával, a valós problémára válaszolva elég lett volna egy déénes is. Mert mi így gondoltuk. Így gondoljuk. S az Úr is így gondol rád, amikor mosakodsz, hárítasz, tereled a nyilvánvaló bűnödet, hibádat, hanyagságodat ahelyett, hogy egyszerűen csak leborulnál előtte, s azt mondanád: "bocsánat." Vagy ha nehéz kimondani, hát suttogd azt, hogy „déénes.” Mert erre a kegyelem és az élet a válasz. Csak tedd már meg végre.