Sok-sok éve megboldogult édesapám egyszer azt mondta nekem, hogy boldogok lehetünk, hogy háború nélküli világban élünk. Nem igazán értettem ezt akkor, s most is kavarog bennem ez a mondat, bő harminc esztendővel azután, hogy elhangzott. Sorkatona volt a Szovjet Hadseregben a Prágai Tavasz idején. Az egységét a Csehszlovák határról fordították vissza, mert leverték a forradalmat, mire odaért. Mázlista, gondoltam egykor. A nagybátyám, édesapám sógora nem volt ilyen szerencsés: szanitécként összekuporodott a csapatszállító busz ajtaja mellé a lépcsőn, így úszta csak meg, mert a buszt bizony szitává lőtték. Aztán ott volt Afganisztán is. Mindenki hallgatott otthon. Nem is tudtam, mi is az? Egy ország? Sivatag? Mit akar ott a Szovjetunió? A nyolcvankilences diktátor-kivégzést sem értettem igazán a tévé előtt bámulva, hogyan függ ez össze a karácsonnyal? Őket most tényleg megölik? A Délszláv- háború híreit már magam is kivágtam az egyedüli magyarul megjelent, rongyosra olvasott újság hasábjairól. Irak, Irán, Szíria, Afrika országai, kilenctizenegy, már nem is tudom számontartani. Most meg- amikor már apám bölcsességének éveit taposom- a szülőföldem mostohaanyja, Ukrajna is háborúzik. Nekem is kellene, legalábbis az ukrán paszportom kiállítói szerint, önkéntesen „hazafias” cselekedettel halált hozva vagy kapva menteni a „hazát”. Izrael. Az úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött. Hála az Úrnak, hogy a repülőjegyünk egy héttel későbbre szólt. Hirtelen belémvillan apám hátraarca a Csehszlovák határról…
Boldogok lehetünk, hogy egy háború nélküli világban élünk? Aki nem ismerte apámat, az most cicceghet kárörvendőn. Én is azt tettem sokáig, mert nem tudtam, hogy miről is beszélt valójában. Mert a háború nem körülöttünk, vagy velünk történik, hanem bennünk van.
A skandált jelszavak, a testvérek közötti gyűlölet, kilőtt golyók, felröppent rakéták, politikai, ideológiai, faji állásfoglalások, vallások zászlajára tűzött célok, elvérző apák és fiak mind - mind annak a következménye, hogy bennünk nincs békesség Istennel. Az ISTENNEL, aki megbékéltette a világot Krisztusban. Persze, ha háborúságban vagy Vele, mert nem egyezik a látásotok, abból óhatatlanul konfliktus lesz. Szóváltás, harag, fegyver és vér. Istent nem tudod lelőni, lelövöd hát szóban, vagy rosszabb esetben valóságosan is a másnyelvűt, a másik színűt, másnemzetűt, mást gondolót, másként hívőt. Te is kapsz majd sebeket, s nem érted, rád miért lőnek? Senkinek sem vétettél. Csak vagy, szeretnél lenni, legalábbis, de vajon mit szól ehhez Isten? Ki tudja…
A háború nélküli világ akkor kezdődik el és válik valóságossá, amikor megbékélünk Isten feltétel nélküli szeretetével. Az óvóhelyen, lövések zaja, rakéták süvítése mellett, lent, csendben, magadban. Ölelve a rádbízottakat, ahogyan téged is átölelt az Isten. Apám hitte. Én is hiszem, s ha lenne fiam, most ugyanazt mondanám neki, mint nekem édesapám: boldogok vagyunk, hogy háború (ság) nélküli világban élhetünk. Nincsen fiam. Úgy hát ezt a bölcsességet a lányaimnak adom tovább.