„Jóra fordul minden rossz, ha Aslan visszatér, Megfizet a gonosznak a sok-sok bánatért. Ha összecsapja mancsait, elszökik a tél, ha megrázza sörényét, a tavasz visszatér.”

Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (Narnia krónikái 2.)

C.S Lewis a Narnia Krónikáiban, egy olyan világba kalauzolja el az olvasót, amelyben a Fehér Boszorkány uralkodik, a nép pedig örök télben él. Az ember gyermekek felbukkanása azonban reménysugárrá lesz az állatvilágban. Aslan a jó király hamarosan visszatér. Az író nagyon lényegre törően láttatta a Fehérboszorkány és Aslan természetét. Az előbbi megdermeszt a másik életre kelt. Az egyikben fogy az élet a másik maga az Élet!

Március van, az otthoni falinaptáramon virágzó domboldal virít.

Kezdődhet a nagytakarítás. Új színek kerülnek az asztalokra és az ajtóra. Végre napfényben megyek haza és gyönyörködök a hosszabbra nyúló délutánokban. Ha lehetne téli álmot aludnék minden januárban és februárban, március első hetére azonban kipihenten újult erővel indítanám a tavaszt.

Pár hete a vadasparkban jártam. Több állat napozott az imitt amott még fehérlő hókupacok között. Furcsa volt a gólya és a barnamedvék látványa. Nem láttam még februárban gólyát, de napozó medvéket sem. Mintha ösztöneik, a belső parancs hangja elhalkult volna. Vagy csak idomult a környezethez. Saját szűkre szabott birodalmukban élik meg a négy évszak váltakozását. Szervezetük jelez, életterük, életciklusuk azonban kibillent. Mint a ma emberének. Hiába a belső iránytű, az életben maradáshoz idomulni kell.

A tavasz számomra mégis mindig a mozdulás lehetőségét jelenti. A belső és a körülöttem levő világ alakulását, gazdagodását, a dermedtségből való feléledést. Dinamizmust. Melegséget. Egy láthatatlan erőt, mely folyamatokat indít be. Tavasszal van a Feltámadás és a pünkösd ünnepe is.

„Aslan” legyőzte a telet lehelete pedig életre hívja a már holtnak hitteket is.