Az új év első napján, születésnapokon névnapokon mindenki köszönt, boldogságot és jót kívánva, és milyen jó is lenne, ha a jókívánságok beteljesülnének! De ha kialudtuk az ünneplés édes vagy éppen keserű mámorát, hamar rájövünk, hogy az emberi kívánság csak kívánság marad és ott áll előttünk egy ismeretlen időszak, aminek nem vagyunk urai és nem vagyunk a tudói.
Mi lesz velem, mi lesz velünk? A munkanélküliekkel, a betegekkel, az eladósodottakkal, a gyerekeinkkel, az országunkkal. Van-e egyáltalán jövőnk? Értelmes életcélunk, amiért érdemes fölkelni, menni, küzdeni, dolgozni? A boldogság kérdése ezek mellett szinte elvész, eltörpül. Marad a fizikai létért való aggódás és a kérdés: Ki törődik velem, velünk?
Egy régi bibliai történet arról beszél, hogy Jézus Krisztus odalépett két, a hétköznapi munkába belefáradt, eredménytelenül küszködő emberhez és arra szólította fel őket, hogy vele együtt próbálják meg újra mindennapi kenyérkereső munkájukat, a halászatot. Csodák csodájára az addig üresen laffogó háló szakadásig tele lett halakkal.
Másutt azt olvassuk, hogy ezeket az embereket és társaikat is maga után hívta és azt ígérte nekik, hogy új feladatot kapnak, embereket fognak halászni, azaz embereket fognak tanítványává tenni.
Az Isten fiának, Krisztusnak gondja van ránk. Tisztában van a dolgainkkal, gondjainkkal és segítséget kínál. Mindenki egyformán fontos neki. A mindennapi kenyér épp úgy szerepel a gondolatai között, mint a lelkünk meggyógyítása. A fizikai élet feltételeit megteremteni, a napi munkát becsülettel elvégezni is csak vele lehet igazán.
Mindennap hív. Feladatot ad, mindenkinek testre szabottat, amit csak, aki kapja, az tud megoldani. Ezek a feladatok az ő országának építését szolgálják és kinek- kinek a saját élethelyzeteiben kell hű megbízottként helytállni.
Az elhívottak hallgattak a szóra és követték a názáreti prófétát. Minden, amit Jézus ígért nekik, beteljesedett.
Ha erre gondolunk, már meg is van a válasz gyötrő kérdéseinkre. Isten törődik velünk. Az Úr gondol ránk. Magához hív minket, társként számít a segítségünkre és megbízást ad, hogy az ő követésére hívjunk, biztassunk másokat is. Ez olyan feladat, amit mindenki teljesíthet. A dolgozó és a munkanélküli, az öreg és a fiatal is. Krisztus segítőjének, tanítványának lenni, ez olyan megbízás, amiért érdemes fölkelni, megmosakodni, elindulni és cselekedni, szólni. Ha hiszem, hogy Ő hívott el, aki a kezdet és vég, akkor még boldog is lehetek, mert neki engedelmeskedni megtiszteltetés és kiváltság. Nem mindenki engedett és ma sem mindenki enged hívó szavának. Tartozzunk az engedelmesek közzé és kövessük Őt!