Régi neve Luka volt. Az előző templom ismeretlen időben épült paticsból (sárból). Mai templomát 1806-12 között építették késő barokk stílusban egy homokdomb tetejére.
1595-re lakossága református és templomuk volt, de 150 éven át a szomszédos Bakta filiája lett. Az 1696-os jelentés a reformátusok kőtemplomot említi. Mária Terézia idejében elvették a szárazkéki templomot a reformátusoktól, de a beretiek nem szerettek volna hasonló sorsra jutni, gyorsan széjjelszedték a maguk templomát és a református földesur udvarában állították fel.
A falu neve 1219 óta ismert és 1332-ben már temploma volt. Mai temploma a XV. században épült gótikus stílusban, s azt a reformációtól kezdve használják. A templomnak a nyolcszög három oldalával záruló, hajónál keskenyebb, keletelt szentélye van.
A falu 1585-86-ban törökdúlás áldozatául esett. Az 1595-ös összeírás református templomáról ad hírt. 1687 körül lakatlanná lett a falu, 1711 után népesült be reformátusokkal, kik 1731-ben fatemplomot, 1780 körül fa harangtornyot építettek.
A középkorban gótikus temploma volt. A törökvilágban a falu 1567-re puszta hely lett. Újratelepülő református lakossága birtokba vette, majd kijavította a romos templomot, erről a templomról szól az 1595-ös összeírás. Thúri István prédikátorsága idején, 1620-ra teljesen megújították, amit a Szántón lelkészkedő Károlyi A. András 1625 újév napján szentelt fel.