Áprily Lajos: Vigasztaló vers
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Ami fáj, az fáj. Teljesen egyénileg, ami általánosan emberi. Enyém, oszthatatlan. És valahogyan parancsként mégis osztani, osztozni való. A részvét nem sajnálat - hogy azzá korcsosult, talán ezért érzi olykor az ember részvétlenségre kárhoztatottnak önmagát.
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az Ő nevéért.
A szeretetet szét kell osztani
az emberek között - hogy el ne fogyjon.
(Keresztyéni tanítások és imádságok; 1786, részletek)
A szegénység nagy teher, és nem kis kísértés. Mert aki szegény, azt lenézik, magára hagyják, sok szükség és nélkülözés terheli.
Ne aggódjatok! A javak megcsillogtatják az emberi szív előtt, hogy biztonságot és gondtalanságot adnak neki; pedig valójában éppen ők okozzák a gondokat. A javakba kapaszkodó szív a gond fojtogató terhét kapja. A gondot a kincsek rázzák le, de a kincsek újra gondokat okoznak. Életünket a javak révén akarjuk biztosítani, gondoskodással akarunk gondtalanok lenni, de valójában az ellenkezője történik. A bilincsek, amelyek a javakhoz kötnek minket, amelyek a javakat rögzítik, maguk is - gondok.
Ha különösnek, rejtelmesnek
látszanak Isten útjai,
ha gondok ösvényébe vesznek
szívem legdrágább vágyai,
ha borúsan búcsúzni készül
a nap, amely csak gyötrelmet ád...
egyben békülhetek meg végül:
hogy Isten sosem ejt hibát.
Porból vagyunk és porrá leszünk. De mindaz, ami por belőlünk, porrá omlik a hétköznapok áldozatosan szürke munkájában, hogy egyedül az maradjon belőlünk fenn, ami már nem por többé, hanem világosság.
a gyarlót aki újabb mérget forral
a nem levőket és az elmenőket
a letarolt és kifosztott erdőket
a sárkányoktól lankadó erőket
„SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!" Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.
Ki szerzi meg nekem Benned elnyugvásom? Ki hoz le Téged szívembe, hogy mámorba ejts, hogy elfelejtsem minden bajomat s Hozzád simuljak, én legnagyobb kincsem? Mim vagy Te nekem? Könyörülj rajtam, hogy meg tudjam mondani!
Húsvét? Mi inkább a meghalást látjuk, mint a halált. Hogy miként kezeljük a meghalást, az fontosabb nekünk a halál legyőzésénél. Szókratész legyőzte a meghalást,
...És Jézus a kereszten szomjazik. Az örök adakozó, az ajándékszóró, a bő és örök forrás szomjazik, hogy néha-néha csupa és egyetlen kérés, félelmes isteni igény, örök óriás követelés lehessen.
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
"Sokszor elnéztem a régi dómok üvegfestményeit. Kívülről olyan zűrzavaros, szétfolyó képek, értelmetlen, szürke vonalak kígyózása, mintha alvilági árnyak testetlen tolongásának a fotográfiái lennének.
Urunk, Istenünk! Te alászálltál a mélybe, hogy bennünket felemelj! Szegénnyé lettél érettünk, hogy gazdagok lehessünk. Hozzánk jöttél, hogy Feléd indulhassunk. Olyanná lettél, mint mi, emberré, avégre, hogy felemelvén minket, részesülhessünk az örök életben. ...
A zenét nemcsak a hangok teszik széppé, hanem a köztük lévő csönd is: a hangok és a csönd változása nélkül nem jönne létre a ritmus. Ha úgy akarunk boldogok lenni, hogy életünk csöndjét hangokkal töltjük ki, ha úgy akarunk nagyobb eredményt elérni, hogy életünk minden pihenését munkával helyettesítjük, ha úgy akarunk valósággá lenni, hogy egész létünket tettekkel tömjük tele, akkor csak azt érjük el, hogy pokollá tesszük életünket a földön. Ha nincs csönd az életünkben, akkor muzsikánkban nem hallatszik az Isten…
Mikor én a tengeren nézem a lecsendesedő vihart, mindig az jut eszembe: a víz azért simul tükörré, hogy tükrözhesse a felhők mögül kibukkanó királyi Napot.
Újra eltelt egy év, Mennyei Atyánk! Köszönjük, hogy még tartott a kegyelmi idő, és nem ijeszt az sem, hogy ezzel az elszámolás ideje is közeleg: hiszen a Te irgalmadban vigaszra találunk.