Miért? Nem igazán tudjuk, hogy ez jó, vagy rossz kérdés. Mert igazából van amikor jó, van amikor csak ez a jó, de többnyire bizonytalanság van mögötte s nem hoz sem megoldást, sem feloldást a válasz.

Miért? Mert az ember mindig kutat. Mindig meg akar tudni, érteni valamit. Miért van hitetlenség , miért van reménytelenség, miért van betegség, miért van háború, miért van halál? Én azt hiszem a kérdés mindig jogos, csak maga az irány rossz. Valójában azt kellene kérdeznünk, miért van hit, miért van remény, miért van egészség, miért van békesség, miért van élet? Ha ebből az irányból közelítünk, akkor sem egyszerű a válasz, de talán sikerül kicsit értelmezni a másik oldalt is. Ha ugyanis tudjuk miért van valami, ami jó, építő, megnyugvást adó, akkor hiányának az okát is megérthetjük.

Miért van tehát hite valakinek és miért hiányozhat a másikból ugyanez? Mert akinek van, az a létezőt feltételezi. A feltételezés még nem a valóság, de nem zárja ki azt. Miért ne lehetne bizonyosságot szerezni felőle? Csupán ennyi kell ahhoz, hogy ne elutasító, hanem inkább befogadó és elfogadó legyen valaki. Ennek is megvan a veszélye, mert más lesz a miértre a válasz, mint amire számítottunk. Akkor lehet hite valakinek, ha vállalja ezt a kockázatot.

Miért van élet? A feltámadás ténye örök kérdése az embernek. Lehetséges ez? Miért, hogyan? Mert ha nem, akkor semmit nem ér a hitünk! Vagyis ez lehet a kiindulópont, a magyarázat, és minden miértre ez adhat választ. Miért? Nincs emberi válasz! Ez a választóvonal az Isten és az ember között. Nem lehet megmagyarázni, nem lehet érveket keresni, nem lehet elméleteket gyártani. Egyetlen lehetőséget kap az ember! Elfogadja vagy nem Isten válaszát. Ez pedig teljesen egyértelmű és teljesen egyedülálló. Miért van hit és reménység? Ezért! Mert van élet. Mert ott (a Golgotán) megszűnt a halál . A bizonytalanságot felváltotta a bizonyosság. A veszteség helyett nyereség és a vereség helyett a győzelem lesz azoké, akik meghallják és elfogadják az egyetlen helyes választ.

Miért? Pár hete azt kérdezték tőlem az iskolában a gyerekek” miért lettél hittantanár?” és mielőtt válaszoltam volna már mondta is az egyik közülük a választ „mert szereted a gyerekeket!”. A válasz úgy volt helyes, ahogyan ők szerették volna hallani, és úgy volt helyes, hogy másképpen nem is érdemes ezt vállalni. De a „miértje” mégsem ez! Az én válaszom: azért mert az Isten szeret! Mert ezt elmondhatom most is! Mert az Isten szeretete képes életet munkálni , amiből én is meríthetek.

Miért van hitem? Miért van reménységem? Miért van békességem? Mert az élet minden miértje és minden miértre adott válasza benne rejtőzik ebben a három szóban „… MERT ÉN ÉLEK…” !

Mi a folytatás? Miért lehet folytatás? Mert elhangzik az ígéret, hogy „…ti is élni fogtok!” (János 14,19)

.

A REforrás ebben a számban erre a kérdésre keres választ. Miért? Miért szolgálunk a misszió és a diakónia területén? Miért fontosak értékeink, az örökségeink, az intézményeink? Miért fontosak az emberi kapcsolataink? Miért beszélhetünk és írhatunk az életről és a megmaradásról?

Ebben a lapszámban a Zempléni egyházmegyére tekinthetünk rá részletesebben. Milyen örömmel vagy éppen nehézséggel kell szembenézni ezeken a szolgálati területeken az ott élő lelkészeknek, gyülekezeteknek. Terveink szerint ebben az évben a kerület másik egyházmegyéjét is ilyen formában mutatjuk be, hogy ismerjük és erősíthessük egymást az Élet Urának szolgálatában. Mert ebben a világban a mi dolgunk, hogy Krisztust hirdessük.

Sokan azt gondolják, hogy az egyház feladata választ adni a világi problémákra. Tévednek. Az egyház feladata mindig az volt és mindig az lesz, hogy választ adjon a VILÁG problémájára. Ez a válasz pedig nem más, mint Krisztus. Miért? Mert a Krisztus nélküliség a világ problémája. A Krisztushoz való visszatérésben rátalálhat az ember minden válaszra. Ez az egyetlen esély arra, hogy minden miértünk értelmet nyerjen és általa helyre állhasson a világ rendje.

Hangóné Birtha Melinda

főszerkesztő