Igaz, alig több mint 2 hónap telt el csak a tanévből, de van már miről beszámolnunk! A nyári szünetben és szeptember elején közös kirándulást, játszóházat szerveztünk az „összekovácsolódás” jegyében. A népmese napjára mesemondó versennyel, míg a zene és az állatok világnapjára különböző programokkal, vetélkedőkkel készültünk. Megemlékeztünk az aradi vértanúkról, 1956. október 23-ról és a reformáció emléknapjáról is. Az óvodások előtt megnyitottuk kapuinkat, havonta játékos, vidám iskolabetekintő foglalkozásra várjuk őket. Novemberben Tiszakécskén országos mesemondó és szépíró versenyen vettünk részt, ahol Bodnár Bálint bronzminősítést, Takács Talita aranyminősítést kapott. Durányik Zita szépírásával bekerült az első tíz legszebben író közé.
És hogy szeretünk-e itt tanítani és tanulni?
Figyelünk egymásra, segítünk egymásnak! Mi, tanítók KÖZÖSEN neveljük és tanítjuk a ránk bízott gyerekeket. Olyan értékekre nevelünk, melyek társadalmunkban már-már elfeledett erkölcsi alapelvek. Még csak az elején járunk „küldetésünknek”, de már vannak látható eredményeink. Diákjaink figyelnek egymásra, tisztelik a felnőtteket és egymást. Munkánkat nagyban segítik a hittanórák, az istentiszteletek, melyeken tanulóink nagy szeretettel és odaadással vesznek részt.
Mindannyiunknak – pedagógusnak, szülőnek és gyereknek – külön-külön nagy döntéseket kellett hoznunk. Fel kellett adnunk eddigi jó vagy kevésbé jó, de biztos, megszokott helyünket, vállalva az ismeretlent, a bizonytalant.
Azt hiszem – kollégáim nevében is mondhatom –, hogy jól döntöttünk, amikor mindezt vállaltuk. Szeretünk itt lenni, szeretjük a református iskolát, jó itt tanítani, nagyon jól érezzük magunkat! Kifogyhatatlanok vagyunk az ötletekből, élvezzük, hogy mi magunk alakíthatjuk az iskola arculatát, életét. Mára az is kiderült, hogy a PETŐFIREFI életképes, versenyképes iskolája városunknak. Reméljük, a munka, ami itt folyik tiszteletet, megbecsülést fog kivívni mind a fenntartó, mind a város lakosainak, vezetőinek körében.
Deák István igazgató